Selejtezés

IV. Megyei törvényhatóságok, szabad királyi városok és törvényhatósági jogú városok - Molnár László: A szegedi Cs. Kir. Megyetörvényszék 1850–1862. évi irataiban végzett próbaselejtezés tapasztalatai. • 1976. [LSZ 1976/2–3. 43-63. p.]

lábra helyezésére vonatkozó intézkedések, lefoglalt portékák elárverezése, seborvosok szakértői eskütétele, lefoglalt lovak kimutatása. "X"/2. irattári jel alatti iratok, az ismeretlen tettesek által elkövetett bűncselekmények kivizsgálására vonatkoztak. Megjegyzendő, hogy a legnagyobb tömegű iratok a "B" alatt találhatók. Sajátos kezelési rendszert találtunk a többi Csongrád megyei igazságügyi szervek iratkezelési gyakorlatában is. Ez abban állott, hogy 1852 és 1853 években a véglegesnek szánt átszervezés előtt a mutatókönyvekben az ügyirat száma fölé az ügy természetének és az ügyintézés során az ügy állásának megfelelően egy előre meghatározott jelet rajzoltak. Ezzel a módszerrel szinte naprakész állapotban tartották a mutatót, amelyből megtudták állapitani azt, hogy egy-egy bizonyos ügy milyen eljárási stádiumban van. A későbbi időben pedig megtudták állapitani azt, hogy egy bizonyos ügy az eljárás során milyen részintézkedéseken ment át és az egyes részintézkedések milyen szám alatt történtek. A mellékletben közölt "Csongrád megyei Igazságügyi szervezetének kezelési jelkulcsai 1852-1853. " alkalmazására vonatkozóan semmiféle rendelkezést nem találunk a központi kormányzat intézkedései között, de tény az, hogy a Szegedi cs. kir. Megyetörvényszék kezelési gyakorlr iban megtalálható. Sőt ezen túlmenően az alacsonyabb szintű igazságügyi szervek, a járási bíróságok is alkalmazták ugyanannyira, hogy a szóban forgó jelzéseket a vonatkozó ügyiratdarabokra is rárajzolták. (25) VII. A SZEGEDI CS. KIR. MEGYETÖRVÉNYSZÉK IRAMAINAK SELEJTEZÉSE A selejtezésnél figyelembe vettük a polgári és büntető perrendtartás intézkedéseit, amely a kapitalizálódó gazdasági-társadalmi viszonyokhoz igazodva, szoros alakiságot irt elő, fokozta az okiratokkal való perbeli bizonyítás fontosságát. A hiteles helyek szerepét ennek érdekében a közjegyzők vették át. Ahol nem volt közjegyző, ott az okiratok kiállitása a járásbiróságok hatáskö- ébe tartozott. A perlekedés Írásbeliségével kapcsolatban honosították meg a bélyeges papirt. A hatóságokhoz intézett beadványokat és az okiratok szövegét az illetékszabályoknak megfelelő — a papírra rányomott illetékértékü — bélyeges papírra kelett írni. (26) A bélyeges papírok és a bírósági gyakorlatban alkalmazott forma nyomtatványok már bizonyos fokú könnyebbséget jelentettek a selejtezés során, ugyanis a tanúkihallgatási jegyzőkönyveket, pernaplókat, perbefogási határozatokat, ítéleteket stb. formanyomtatványra írták. Ez olyan lényeges szempont, ami a selejtezési munka során nem elhanyagolható. Ugyanis a további megőrzés, vagy kiselejtezés szempontjából fontos adatok felismerését (hogy mit, hol találunk, vagy hol keress'ink) nagyon megkönnyíti. A különösen nagytömegű büntetőperes iratoknál figyelemmel voltunk arra az alapelvre is, amelyet a bíróságok az ítélethozatal során érvényesítettek. Ez az alapelv a klasszikus büntetőjogi is kóláé. Az abszolutizmuskori bíróságok a megtorlást tekintették a büntetőjog vezéreszméjének. A megelőzésnek csak alárendelt szerep jutott. Véleményük szerint a büntetésnek egyedüli formája a megtorlás; azért kell büntetni, hogy a bűncselekmény által megbontott jogi egyensúly helyreálljon. A büntetések kiszabásánál más célszerű gyakorlati szempontokról szó nincs. így a büntetés nem más, mint puszta igazságszolgáltatási aktus. Az, aki cselekményével más embernek kárt okozott, azzal bűnhődik, amitől cselekményével mást megfosztott. 51