Selejtezés

IV. Megyei törvényhatóságok, szabad királyi városok és törvényhatósági jogú városok - Tirnitz József: Az abszolutizmuskori bírósági iratanyag selejtezhetősége. • 1974. [LSZ 1974/1. 24-45. p.]

korábban valamelyik uriszék előtt esetleg évtizedeken keresztül folytak már és amelyeknek okmányanyaga, vagy éppen eredete a 18. század második feléig nyúlik vissza. (A szabadságharc leverését követő legkritikusabb időszakban keletkezett politikai ügyek nem tartoztak a civil bíróságok hatáskörébe, hanem a haditörvényszékek elé. 44/ Az igazságügyminiszter 1854. október 28-ával, a Magyarországon bevezetésre került uj igazságszolgáltatási szervezet valamennyi hatóságának beindításával egyidőben, megszüntette a haditörvényszékek joghatóságát a polgári személyek felett. 45/ Politikai bűntettekkel kapcsolatos eljárások tehát nyilván mégcsak ettől az időponttól kezdve folyhattak az országos, illetve megyei törvényszékek előtt.) 2./Alig akad ügyirat - akármilyen jelentéktelennek tünő, vagy bármely irattári főcsoportba (osztályba) sorolt jogügyletről legyen is szó -, amelynek mindenegyes darabját a történetírás számára minden vonatkozásban eleve értéktelennek lehetne tekinteni. Következésképpen nem ajánlatos bizonyos ügyek selejtezhetőségi szempontok szerint történő' elhatárolása és ügykörjegyzékbe foglalása, mert ennek tul merev alkalmazása alkalmasint lehetővé tenné, hogy bizonyos ügyek iratait vizsgálódás nélkül megsemmisitésre ítéljenek, s ezáltal megőrzésre számot tartó iratok pusztuljanak el. (Ez természetesen távolról sem jelenti azt, hogy ne lehessen ügyiratokat is, gondos mérlegelés eredményeképpen, teljes egészükben kiselejtezni.) 3./ Sokkal inkább javasolható mind a polgári, mind a büntetőperek "iratköteg"-ein belül azoknak az iratoknak kiválasztása és elkülönítése, amelyek az eljárás sodrában keletkeztek és az ügyintézés termékei csupán (kizárólag ilyenek alkothatnak ügyiratot is!), s nem érintik a jogeset lényegét és történeti forrásértékkel sem rendelkeznek. A tapasztalat azt mutatja, hogy ezek teszik az iratanyag 50-60%-át. Ez az arányszám kiegészíthető' még vagy 10-15%-kal, ami azoknak a kiselejtezhető' (ügy)iratoknak mennyiségét jelenti, amelyek velejét alkotják ugyan az aktuális igazságszolgáltatási esetnek, de a történettudomány számára hasznosítható adatokpt nem tartalmaznak. 4./ Érdekes és több oldalról megvitatást igénylő' probléma vetődik fel abból a kettősségből, ami egyrészt az iratoknak irattárba helyezését megelőző' egyedi nyilvántartásba vétele és kezelésé, másfelől pedig az irattárba érkezést követően történt csomózása ("iratköteg") és ügyenkénti nyilvántartása között mutatkozik. Abból kiindulva, hogy az anyag, az ügykezelési szabályzatok foganatosításától kezdődően, ügyek szerint összegyűjtve (iratköteg=ügyirat) maradt fenn, s az abban való közvetlen eligazodást kizárólag az irattári segédkönyvek biztosítják, az a lehetőség kínálkozik, hogy az iratok elsődleges felvételére és közvetítésére, mozgatására szolgáló ügyviteli könyvek, mint felesle39