Selejtezés

IV. Megyei törvényhatóságok, szabad királyi városok és törvényhatósági jogú városok - Tirnitz József: Az abszolutizmuskori bírósági iratanyag selejtezhetősége. • 1974. [LSZ 1974/1. 24-45. p.]

irattári lelőhelye között. Irattári mutatókönyv (Nachschlageregister, Index

) készült az irattárban kialakított iratkötegek ügyeiről. A bíróság hatáskörében állott annak megítélése, szükségesnek tartja-e, hogy mindenegyes főcsoportról külön mutatót vezessenek, vagy pedig minden ügyet egyetlen irattári indexben tartsanak nyilván. - Az I. főcsoport ügyiratairól mindenképpen elkülönített mutatókönyvet kellett vezetni! Sürgetőkönyvet (Betreibungsprotokol

I

) fektetett fel az irattár azokról a bírósági intézkedésekről, amelyeknek végrehajtását hivatalból kellett figyelemmel kisérni. Végrendeletekről, házassági szerzó

,

désekró

/

l, ajándékozási szerződésekről és egyéb fontos eredeti okiratokról külön lajstromot vezettek, amelyhez névmutató is készült. B. Büntetőeljárás

. Az iktatókönyvbe csupán a/ az ügyfelek irásos beadványait, b/ az ügyészségi vádiratokat, c/ a fellebbezéseket és egyedi beadványokat, d/ a jegyzökönyveket azokról a büntetendő' cselekmények ügyében tett szóbeli feljelentésekről, amelyekben az illető bíróság előtt nem indult még eljárás, e/ a hatósági rendeleteket és megkereséseket, f/ a bírósághoz benyújtott jelentéseket jegyezték be. Minden más ügydarabot közvetlenül a vizsgálóbíró kapott meg, hogy azokat a vizsgálati naplóba bevezesse és a vizsgálati iratokhoz csatolja. A mutatókönyvbe a vádlottak és a károsultak nevein felül a bűncselekményt oly módon kellett kivetíteni, hogy a bejegyzésből kitűnjék, büntetendő cselekményről van-e szó, s nem indult-e már eljárás az ügyben, vagy nem áll-e kapcsolatban más bűnüggyel. Előjegyzési naplóban (Vormerkbuch

) tartotta nyilván az illetékes tisztviselő azokat a belső ügyviteli iratokat, amelyek az egyes vizsgálati ügyekkel, vagy egy-egy ügydarabbal kapcsolatban a vizsgálóbíró, a bírósági előadó és az ügyész közötti kölcsönös hivatalos érintkezésből származtak és nem kerültek iktatásra. Főlajstrom (Hauptregister) szolgált - a bíróság büntetőhatósági tevékenységének alapvető segédleteként - ninden beérkezett szóbeli és irásos feljelentés nyilvántartására, tekintet nélkül arra, indult-e bármelyikben is eljárás, avagy nem. Jegyzőkönyvet vettek fel a büntetőbírósági eljárást igénylő tettekről a törvényszéken, vagy a vizsgálóbiróságon. Ebből kitűnt, melyik bíróságnál, hol és 36