Selejtezés

IV. Megyei törvényhatóságok, szabad királyi városok és törvényhatósági jogú városok - Tirnitz József: Az abszolutizmuskori bírósági iratanyag selejtezhetősége. • 1974. [LSZ 1974/1. 24-45. p.]

sorozatban történt, indokolt mindegyiknek külön-külön történő taglalása. A. Polgár? jogesetek. Az iktatókönyv (Einreichungsprotokoll

) arra szolgált, hogy abba kizárólag a/ az ügyfelek irásos beadványait, b/ az ügyfelek szóbeli kérelmeiről, panaszairól felvett jegyzökönyveket. c/ a végrendeleteket, d/ a hatósági rendeleteket és megkereséseket, e/ a bírósághoz beterjesztett jelentéseket, f/ a befejezett (inrotulált) periratokat vezessék be. Mutatókönyvben (Register zum Einreichungsprotokolle) tartották nyilván a-b-c rendben az iktatókönyvi bejegyzéseket az érdekelt felek nevének, vagy az ügyre jellemző' címszónak, vagy pedig a helynévnek kivetítésével. Előadói könyvbe (Referentenbuch

) vezette be az iktató az iratokat, mielőtt azokat az elintézésükkel megbízott előadók átvették. Minden előadónak külön könyve volt, amely tájékoztatást nyújtott a kiadott ügydarabok számáról, az elintézés idejéről és módjáról. Előadói iveken (Referentsbogen) fogalmazták meg általában az ügydarabokkal kapcsolatos javaslatokat. Azokban az esetekben, amelyekben az ügy lezárása a törvény szövegéből egyértelműen adódott, elegendő' volt, ha a hosszában felébe tört iv egyik hasábjára a beadvány tárgyának velős kivonata, a másikra pedig a javasolt elintézés tervezete került. Az előadói javaslatot csak akkor lehetett magára a beadványra feljegyezni, ha az rövidre fogott, érvényében vitathatatlan volt és az a bizonyosság állott fenn, hogy az ügydarab visszamarad a bírósági iratok között. Iratkivonatot (Aktenauszug

) szerkesztettek az előadók - egyszerű előadói iv helyett - a fontosabb és bonyolultabb ügyletek, valamint a lezárt periratok esetében. Az utóbbiban a kivonatnak tartalmaznia kellett minden nyomósnak tünő ténykörülményt és jogalapot, a felsorakoztatott bizonyitékokat és az előadó szakvéleményét. Ebben annyira körültekintően kitértek a beterjesztett okmányok döntő' részleteire, hogy azok alapján az Ítélőszék szavazó tagjai ugyanolyan alapossággal megítélhették az ügyet, mintha az eredeti iratokat tanulmányozták volna. Ha azután valamelyik ügy tanácsülés elé került, a tanácskozás lefolyásával kapcsolatos mozzanatok rögzitésére is ez a hely szolgált. Az iratkivonat egyúttal tehát tanácskozási jegyzőkönyv is volt. Rávezették a tárgyalás időpontját, a résztvevő' birák nevét, a szavazás lefolyását és az annak eredményeként hozott határozatot. Amennyiben a jogeset lényeges részét, vagy mellékes pontjait, vagy akár az alakszerűséget, illetve a döntés jogalapját illetően a tanács tagjai többféle nézetet vallottak, a véleményeket és a megfelelő' indokolásokat az iratkivonaton röviden, de világosan és szabatosan vázolták. Az ülésjegyzőkönyvbe (Sitzungsprotokoll) csupán a következő' adatok kerültek: a/ a törvényszék neve, 33