Selejtezés

IV. Megyei törvényhatóságok, szabad királyi városok és törvényhatósági jogú városok - Csobán Endre: A számvevőségi iratok selejtezése. • 1939. [LK 1939. 194-207. p.]

A SZÁMVEVŐSÉGI IRATOK SELEJTEZÉSE. Ma már az élet egyetlen terén sem történik fontosabb munka megfelelő előkészítés nélkül. Nem történik a közigazgatásban sem. Hogy a legmagasabbrendű példát idézzem, a törvényjavaslatokat néha évekig tartó adatgyűjtés, tanulmányozás előzi meg, míg végre a tulaj donképeni munkához, a törvényjavaslat szövegezéséhez hozzá lehet fogni. A méreteket arányosan lecsökkentve hasonló eljárásra kényszerül az a levéltáros is, aki bármilyen természetű iratok selejtezéséhez akar kezdeni. Előkészület nélkül hozzáfogni a munkához annyit jelentene, hogy többször újra kellene kezdeni az egészet és még így sem tudnánk megtakarítani a tüzetes előkészítést. Mivel pedig a tulajdonképeni selejtezés befejezése után is akadnak olyan tennivalók: a kiselejtezett iratok megsemmisítése vagy értékesítése, a megtartott iratok további kezelése stb., amelyek nem tartoznak magához a tulaj donképení selejtezéshez, külön szakaszt kell szentelni a selejtezés utáni teendőknek is. így fejtegetésem természetszerűleg oszlik három részre: I. A selejtezés előkészítése. II. A tulaj donképeni selejtezés. III. Tennivalók a selejtezés után. Az eddig mondottak véleményem szerint mindennemű iratok selejtezésére érvényesek, A számvevőségi iratok selejtezésére vonatkozó tudnivalókat is ebben a beosztásban közlöm tehát. Legyen szabad megjegyeznem, hogy nem különböztetek meg elméleti és gyakorlati részt, hanem összevegyítve adom a kettőt. A selejtezés egyébként, amint a levéltárban végbemegy, kifejezetten gyakorlati munka, amelyhez azonban nem lehet az iratok értékelésének teljesen beidegzett kritikai érzéke nélkül hozzáfogni, ami viszont elméleti előtanulmány nélkül nem képzelhető. Ezért már most hangsúlyozom, hogy a selejtezést vagy magának a levéltárosnak kell végeznie, vagy olyan egyéneknek, akiket a legapróbb részletekig maga a levéltáros