Selejtezés

XXV. A jogszolgáltatás területi szervei - Kenyeres István–Sarusi Kiss Béla–Sipos András: Jelenkori polgári peres iratok értékelése és selejtezése. • 2001. [LSZ 2001/3. 11-40. p.]

véglegességre nem tarthatnak igényt, önmérséklettel és józan körültekintéssel kell őket alkalmazni. A levéltárosnak túl sok anyag megőrzését épp úgy el kell kerülnie, mint túl sok anyag kiselejtezését, a 'mindenben mértékletesség, semmiben sem szélsőség' arisztotelészi elvét kell követnie." Ezeket a gondolatokat mi is munkánk elvi alapjának tekintettük. 5. 2. A maradandó érték versus történeti érték A bírósági iratátvételek mérlegelésénél komoly problémákat vet fel a „maradandó érték" — magyar levéltárügyben az utóbbi években polgárjogot nyert — fogalma is. Itt egészen más szempontról van szó, mint amit a schellenbergi „tanúsító érték" fogalma fed le. A levéltári törvény azon kitétele, mely szerint a levéltárak „az állampolgári jogok érvényesítéséhez nélkülözhetetlen", máshonnan nem, vagy csak részlegesen megismerhető adatokat tartalmazó iratokat kötelesek átvenni, a polgári peres anyag esetében azt eredményezi, hogy minden személyi állapotot és magántulajdont érintő perből át kellene venni a jogbiztosító értékű iratokat (ítéletet, vagyoni egyezséget rögzítő tárgyalási jegyzőkönyvet stb.). Ha azonban a jogbiztosító érték tekintetében igazi biztonságra törekednénk, a selejtezhető iratok köre igencsak leszűkülne (a gyakorlatban találkozni olyan esetekkel, amikor pl. egy közönséges tértivevény játszik jogbiztosító szerepet). Irreális mértékű iratátvételi kötelezettségek felvállalása a levéltárak részéről azonban maga is a maradandó érték fennmaradását veszélyeztető tényezővé válik! Álláspontunk szerint a levéltáraknak az iratátvétel során mindenképpen előtérbe kell helyezni a történeti érték szempontjait (ami felöleli az információs és a tanúsító értéket egyaránt), bizonyos perkategóriák esetében pedig arra lehet szükség, hogy jogbiztosító értékükre való tekintettel a jelenleginél lényegesen hosszabb irattári őrzési időt állapítsanak meg. 6. Javaslatok és selejtezési útmutató Egyértelmű tanulsága a munkának, hogy a polgári peres iratok jelentik a tömeges ügyiratok azon típusát, amelyek selejtezésére nézve a legszakszerűbben kimunkált irattári terv, illetve mintajegyzék sem ad kielégítő megoldást. Ezek ugyanis csak a perek jogi kategorizálásából indulhatnak ki, miközben az ilyen szempontból legjelentéktelénebbnek minősített ügytípusban is fordulhatnak elő pl. fontos történeti értékkel bíró mellékletek. A bíróságok által végzett irattári selejtezéseket jóval szakszerűbb alapokra lehet és kell helyezni, de nem mellőzhető a levéltár(os) részvétele a selejtezés egész folyamatában, szerepe nem korlátozódhat a szúrópróbaszerű ellenőrzésre, illetve a jegyzőkönyv utólagos jóváhagyására. A tipikus ügyekre nézve célszerű listaszerű útmutatót adni az irattári selejtezést végzők kezébe, hogy milyen résziratokat távolítsanak el a percsomóból. Megfelelő módszernek tűnik, ha a bíróság munkatársai — a levéltár által összeállított, de a bírósággal is egyeztetett útmutató alapján — elvégzik a részselejtezést, eközben 29