Selejtezés

Általános - Bánrévy György: A selejtezés általános elvei. • 1939. [LK 1939. 158-171. p.]

168 BÁNRÉVY GYÖRGY seggel, melyet a levéltár minden, még legcsekélyebb értékű iratára is átsugároz. Befejezésül emlékezetembe idézem a „selejt" szó etimológiáját és alapértelmét. A magyar „selejt" szó a mai német „schlecht" ó- és középfelnémet előzőjének, a „sieht" szónak átvétele. Ez annyit jelentett, mint értéktelen, csekély becsű. Selejtezés közben sohase feledjük tehát, hogy amit pusztulásra ítélve kiselejtezünk, csak értéktelen és csekély becsű anyag lehet.

1 Bánrévy György. 1 Felolvastatott a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesületének kongresszusán a levéltári szakosztályban 1939 június 10-én. Az előadáshoz kapcsolódó hozzászólások: Szabó István {orsz. levéltárnok) szerint az alapproblémában, a selejtezés vagy selejtezhetetlenség kérdésében, az iratanyag megbontatlan fenntartását kívánó ortodox állásponttól a radikális iratritkításig még ma is áthidalhatatlan, ellentétes vélemények hangzanak el. Az elvi eltérések eredete főleg arra vezethető vissza, hogy a selejtezés célját, jogosultságát különböző szemszögből szokták megítélni. ,,Az a levéltárnok ugyanis, akinek nem kell a levéltárában modern anyagot nagy tömegben kezelnie és folyton átvennie, jobban idegenkedik a selejtezés gondolatától, mert szemei előtt nem jelennek meg a modern bürokrácia szinte megdöbbentő mértékben növekedő anyagtömegei, hanem a selejtezést a keze alatt fekvő régi anyaghoz méri. Ott azonban, ahol a levél tárnoknak a modern közhatalmi szervezet egész irattermésére ki kell gondját terjesztenie, ott sötét árnyként jelenik meg az aggodalom, hogy az óriási és haladványszerűen növekvő ügykezelési anyag, ha érintetlenül fenntartatik, igen hamar lehetetlen feladatok elé állítja a levéltárt." Ez pedig egyformán fenyegeti a különféle hatóságok munkájába kapcsolódó levéltárakat. Pl. a vallásés közoktatásügyi minisztérium 1895 és 1915 között létrejött anyaga egymagában több, mint 1000 állványmétert foglal el. Ha ennek alapján egy minisztérium 100 évi írattermése 5000 állványmétert tesz ki, akkor a miniszteriális kormányzat első száz évének iratanyaga nem fér el a 30.000 állványméter befogadóképességű Országos Levéltárban. Vagy pl. egy község évi ügyviteli irattermését átlag 1 méterre számítva, egy 200 jegyzőségű megyében 10 év községi iratai 2.000 métert foglalnak el, 20 megyében 40.000 métert, vagyis az olyan hatalmas levéltárépület, mint az Országos Levéltár nem tudná befogadni az ország községeinek tízévi irattermését. Természetesen az 1—2—3 tagú hivatali személyzettel dolgozó és tennivalókkal elhalmozott jegyzőségektől sem azt nem lehet kívánni, hogy megfelelő levéltárfenntartói és kezelői munkát végezzenek, sem pedig, hogy a korlátozott terjedelmű előljárósági hivatalokhoz, idővel ezeket meghaladó levéltári raktárépületeket emeljenek. A mai gyakorlat — az egész iratanyagot bizonyos idő után válogatás nélkül kidobják — megszűntetése tehát csakis olyan módon képzelhető el, hogy a községek iratanyagát gyüjtőlevéltárak veszik őrzésükbe. Figyelmet érdemel továbbá az iratanyag rohamos gyarapodásában, hogy a közhatalom az életnek egyre több területére ömlik szét, egyre többfajta rendeltetésű hivatalt állít fel és a bürokrácia össze-