Rendezés

XI-XXIX. Gazdasági szervek - Vállalati iratok levéltári őrzése és feldolgozása. A Levéltári Tanács ülésén; BFL-hozzászólások. • 1974.12.11 [sz. n.]

anyagi feltételek ellenére, a békeidő kellős közepette miért nem tudtuk ezt a forrásanyagot megőrizni és megvédeni .

A kérdés napirendre tűzése tehát időszerű s nagyon aktuális és azt hiszem az is nyilvánvaló, hogy a Levéltári Tanács egyszeri vitája, esetleges határozatai és .javaslatai nem jelenthetik egyúttal a megoldás teljességét, de ha komolyan és felelősségteljesen kívánunk a problémakörrel foglalkozni,- akkor még igen sok vitára, megbeszélésre és határozathozatalra lesz szükség. A lényeg az, hogy • kérdés a mai napon, itteni tanácskozásunkkal a holtpontról kilendült, a közömbösség lomtárából az érdeklődés előterébe jutott.

Engedjék meg, hogv a továbbiakban a referátum szerinti sorrendben néhány kérdésre reflektáljak* Először is a BPL-re vonatkozóan közölt adatokat kell némileg korrigálnom. A levéltár III. osztályának őrizetében lévő kapitalista és szocialista korszakbeli vállalati és közüzemi iratok együttes mennyisége nem 2.198, hanem csaknem 2.600 ifm. Ezenkívül jónéhány, a tanácsi igazgatási apparátus keretén belül Működött vagy működő középszintű iparirányitó szerv iratai is megtalálhatók a levéltár őrizetében lévő iratok között. Összességében legalább 3ooo ifm a gazdaságtörténeti forrásanyag mennyisége.

Az évi gyarapodás mértéke a vállalati provenienciáju iratoknál véleményem szerint kissé nagyvonalúan lett megállapítva. Egyetlen adat: a BEL ezávi iratbegyüjtése a vállalatoktól 67 fm. volt, de úgy, hogy egyetlen egy felajánlott folyómétert sem utasítottunk vissza. Átmenetileg némi helyünk is lenne vállalati iratok befogadására. A korábbi évtizedekben megfigyelhet" volt a vállalatok vezetősége részéről az a törekvés, hogy minél több iratot adjanak be a levéltárakba. Ma m ír erről, legalább is itt Budapesten, alig van szó. Különösen az uj gazdasági mechanizmus bevezetése óta igen ritka az a jelenség, hogy egy vállalat felajánlaná átvételre nem selejtezhető iratait. Ehelyett vagy berendezkednek a saját őrzésre, vagy ami sajnos gy koribb, néhány évi irattári elhelyezést követően kiselejtezik teljes iratanyagukat. Talán ha lehetőség nyílna a gyűjtőterület oly szintű kézben tartis ára, mint az korábban volt, ha a levéltárak kiküldöttei sűrűbben keresnék fel legalább a nagyvállalatokat, akkor elérhető vagy reális lenne az évi 45o fm-es, illetve országosan a többezer folyóméteres begyűjtés.

Már itt azonban jeleznem kell, hogy semmiképpen nem tartom reálisnak a vállalati provenienciáju forrásanyag évenkénti ily nagymér- 2 -