Rendezés
VIII. Intézetek, intézmények - Kis László: A Békés–tarhosi Énekiskola iratai, 1945–1954. • 1980. [LSZ 1980/1–2. 53-59. p.]
Az énekiskola nagy reményekkel indult! A tárgyi feltételek javításáért, Tíz intézet ~ bővítéséért szakadatlanul folytatott küzdelem ellenére - az intézet nyolc éves fennállása alatt mindvégig - kiemelkedő eredményeket valósítottak meg az iskolai tanulmányok mindegyikében, az énekalapon való oktatás-nevelésben, a zenei anyanyelv elsajátíttatásában, a zenei képzésben, a közösségi nevelésben és a munkára nevelésben. A nevelőmunka elsősorban a bizalomra épített. Feladatokat adott, követelményeket támasztott, a nehézségek megoldására, önállóságra szoktatott. A közösségben végzett tevékenység formálta, alakította, edzette a tarhosi tanárokat és diákokat egyaránt. Az énekkar Gyulyás György vezetésével már az 1948-as kulturális versenyeken megalapozta a Tarhosi Kórus hírnevét. A járási, majd a megyei első helyezést követően a szegedi országos középdöntőben, egyedül elért maximális pontszámmal, jutott be az országos versenyre, ahol elnyerte az Élkórus címet és jelvényt. Sikere készítette elő,hogy 1949.júniusban három alkalommal énekelt a rádióban, bemutatkozott a Tervhivatalban és fellépett a Városi Színházban rendezett énekkari hangversenyen. Majd meghívást kapott az 1949. évi Budapesti Világifjúsági Találkozón történő részvételre, és a VIT programjában 13 alkalommal szerepelt nagy közönségsikerrel. 9 Az énekiskola felvételi vizsgájára már az első tanév után az ország legtávolabbi részéről is nagy számban jelentkeztek a tanulók. Az intézet elhelyezési, személyi, tárgyi feltételeinek a gyarapodásával párhuzamosan emelkedett a tanulók létszáma: 1952-ben 225 növendék volt. A tanulói létszámon belül az 1948/49-es tanévtől megnőtt a munkásszármazásúak létszáma a parasztszármazású tanulók mellett. Pl. 1951-ben a középiskolai diákotthon 90 tanulója közül munkás— 52, paraszt— 25 s egyéb származású 13 volt. 10 A VKM 1951-ben történt megszüntetése után az énekiskola a Népművelési Minisztérium felügyelete alá került. Az irányító szerveknél kezdettől fogva többször szerepelt napirenden az intézet átszervezésének és továbbfejlesztésének kérdése. Ennek keretében történtek az 1948. és az J950.évi helyi tantervi és óratervi változások, a líceum és tanítóképző intézet helyett az ének és zenei gimnázium bevezetése, majd a zenei gimnázium és zeneművészeti szakiskola és ének szaktanárképző tagozat kialakítása, melyekben az induláskor meghatározott célok és feladatok az eredeti iskolatípushoz igazodva érvényesültek. 11 A személyi és tárgyi feltételek egyik oldalról történt fejlesztése mellett már 1948-ban felvetődött az intézetnek városba történő áthelyezése. Ekkor Gyula város vállalta volna az áthelyezéshez szükséges feltételek biztosítását, azonban erre nem került sor. 12 Viszont 1954. februárjában már határozat intézkedett az énekiskola Békéscsabára történő telepítéséről. 13 E határozat visszavonására történő országos kezdeményezések nem jártak sikerrel, sőt a Népművelési Minisztérium 1954. augusztus 28-án elrendelte az énekiskola megszüntetését. 14 Ezzel az intézkedéssel Kodály Zoltán sem értett egyet: „1946-ban Gulyás György törhetetlen erélye megteremtette a semmiből Békés—Tarhost, az egyedül termékeny zenei népművelés fellegvárát. Rövid páréves működése alatt csodájára jártak külföldi vendégeink. De észrevették itthon is. Irigység és rosszakarat a személyi kultusz légkörében elérte, hogy egy tollvonással megszün tess ék, kimondhatat lan kárára a népművelésnek és tekintélyes anyagi kárára az államnak" — hangsúlyozta írásában. 15 Bár az énekiskola csak nyolc éven át működhetett, törekvései és eredményei azonban gazdagon kamatoztak a következő esztendőkben is. Modellként szolgálhatott és szolgált 55
