Rendezés

VI. A központi államigazgatás területi szervei - Baranya Margit: A telekkönyv funkciója és a telekkönyvi iratok 1873-1914. • 1970. [LSZ 1970/3. 572-618. p.]

Baranya Margit: A telekkönyv funkciója és a telekkönyvi iratok 1873-1914 I. A telekkönyv előzményei, kialakulása Magyarországon a szabad királyi városokban legkésőbb a XV. század második felétől kezdve vezettek már ingatlanokra vonatkozó olyan nyilvántartásokat, amelyeket - funkciójukra való tekintettel - a mai telekkönyv előzményeinek kell tekintenünk. A sajátságos városi gazdasági és társadalmi fejlődés magyarázza, hogy a városokban merült fel először annak lehetősége és szükségessége, hogy a legfontosabb vagyontárgyak, az ingatlanok tulajdoni viszonyait nyilvántartsák. Az ingatlanok jelentőségére mutat az a körülmény, hogy a legtöbb városban a polgárság soraiba való felvételnek - már a legrégibb időkben is-egyik feltétele volt az, hogy a kérelmezőnek abban a városban háza vagy földje /telke, szőlője/ legyen. A szabad királyi városok és a polgárok jogállását, jogviszonyait kezdetben az egyes városok részére külön-külön adott királyi dekrétumok szabályozták, amelyeknek tartalmát utóbb - egyéb szabályokkal kiegészitve - városonként jogkönyvekbe foglalták /pl. budai jogkönyv/, mig végül Zsigmond király uralkodásának idejében, a XV. század első negyedében e jogkönyvek tartalmát "tárnoki jog" cimmel egészitették ki és foglalták össze. A tárnoki jog szerint az ingatlanokat a biró és az esküdtek jelenlétében kellett elidegeníteni. Az elidegenítést az erre a célra rendszeresített hiteles nyilvántartásba vezették be. Az ingatlanok elzálogosítását is hiteles könyvbe vezették be. A tárnoki jog szabályai a valóságban érvényesültek is. így adatunk van arról, hogy pl. Pozsonyban már 1439-ben volt A selejtezés alá vont iratok évköre 572