Rendezés

Általános - Varga Endre: Levéltárrendezés. • 1940-1941. [LK 1940-1941. 122-149. p.]

148 VARGA ENDRE formális tartalma szerint, ismét tovább tagolható). Ugyanígy kombinálhatjuk a tárgyi szempontot az időrendivel, amikor pl. az anyagot korszakok szerinti főcsoportokra s ezeken belül az anyag természete szerint kínálkozó tárgyi alcsoportokra osztjuk stb, A lehetséges kombinációk száma érthetőleg igen nagy s a csoportosítás alapjául szolgálható szempontok száma úgyszólván végtelen. Legfontosabb elv azok megválasztásánál, hogy a kijelölt iratcsoportok (melyeken belől az íratok általában szintén kronologikusan rendezendők), ne legyenek szűkkörűek, amik. között az anyag áttekinthetetlenül elaprózódik, de ne legyenek túlságosan szélesek se, melyek semmitmondóak. A választott keretek rugalmasak, valóban pregnánsak és világosan érthetőek legyenek, az osztályozás szempontjai az anyagtartalmában és tulajdonságaiban minél mélyebben gyökerezzenek. Ami pedig az ily módon alakított csoportokba sehogyan sem illeszthető, vagy ha a csoportosítás — teljesen különnemű anyag gyűlvén össze — egyáltalában nem lehetséges, ez anyagot (melynek terjedelme mindenesetre a minimumra szorítandó le), kénytelenek vagyunk mégis egyszerűen időrendbe sorolni. Az így rendezett anyag ugyan az időrendin kívül minden más szempontból használhatatlan, de legalább valamennyire áttekinthető, a kutatót (mint pl. egy erőszakolt, felületes tárgyi csoportosítás) félre nem vezeti s a nyilvántartásra is bizonyos fokig módot enged,48 A levéltári gyűjteményekkel kimerítettük a levéltári anyagoknak a rendezés szempontjából megkülönböztethető kategóriáit. Természetesen, az előadottak csupán a legfontosabb elveket és irányító vagy befolyásoló körülményeket érinthették s annál inkább az általánosságok határain belől kellett maradniuk, minthogy a levéltárrendezéssel kapcsolatos kérdések úgyszólván kimeríthetetlenek, De a helyes rendezési eljárás különben is nem annyira valamely generális érvényű, legjobb rendezési teória vagy rendszer kidolgozásán fordul meg, hanem a munka kivitelezőjén. Minden levéltárnak (állagnak) sajátos egyénisége, egyéni természete van, melyhez a rendezésnek alkalmazkodnia kell. A módszert, mely az általános elveken 48 A fentiekkel kapcsolatban ld. még: Sulica Szilárd: A múzeumi levéltár gyűjteményeiről. Különlenyomat a Magyar Könyvszemle XXXIII, (1926.) évfolyamából, 54—110. 1.; továbbá Szekfű Gyula: Levéltárak. (A magyar tudománypolitika alapvetése, szerk. Magyary Zoltán. Budapest, 1927.) 337—338. 1.