Rendezés

Általános - Szegőfi Anna: Fondismertető (fondtörténeti bevezető) tanulmányok készítése a BFL-ben. • 2003. [LSZ 2003/3. 22-46. p.]

MINTA 3. ÁLLAGSZINTŰ ISMERTETŐ /. Azonosítási adatcsoport Jelzet HU-BFL. VII. 2. e. Cím, megnevezés Cégbírósági iratok Évkor 1876-1949(1951) A fond terjedelme, az iratanyag tagolódása 849,64 ifm (6619 kis doboz, 144 nagy doboz, 8 csomó, 16 kötet egyéni cégnévmutató, 16 kötet társas cégnévmutató, 71 kötet (100 db) egyéni cégek jegyzéke 1876-1949., 219 kötet (315 db) társas cégek jegyzéke 1876-1949., 100 kötet céglajstrom) //. A fondképzőre vonatkozó adatcsoport Az iratanyag létrehozójának cím/névváltozatai Bp-i Kir. Kereskedelmi és Váltótörvényszék 1876-1914. Bp-i Kir. Törvényszék 1915-1945. Bp-i Törvényszék 1945-1949. Bp-i Megyei Bíróság 1950-1954. Fővárosi Bíróság 1954-//. A fondképző/állagképző történetére vonatkozó adatok a, A fondképző létrejöttének előtörténetére, keletkezésének körülményeire vonatkozó adatok köre 1841-től Magyarországon csak az számított rendes kereskedőnek, aki üzletét bejegyeztette és tevékenységéről könyvet vezetett. Az 1875. évi kereskedelmi törvény értelmében minden nyilvános számadásra kötelezett vállalatot, társas céget, valamint a kisipar körét meghaladó üzletkörü egyéni céget, a vállalat székhelye/telephelye szerint illetékes törvényszéknél felállított cégjegyzékbe be kell jegyeztetni. így a cégjegyzéket Budapesten 1876-1914. között a Budapesti Királyi Kereskedelmi és Váltótörvényszék, majd megszűnésével, 1915-től a Budapesti Királyi Törvényszék vezette. 1945. után az igazságszolgáltatás átszervezése és a vállalatok államosítása is tükröződik a cégbírósági működésben. A Budapesti Királyi Törvényszék 1945-től Budapesti Törvényszék, 1950-1954. között Budapesti Megyei Bíróság, 1954-től pedig Fővárosi Bíróság néven működött. Cégbírósági feladata formálisan megmaradt a további évtizedekben is, ténylegesen azonban ez a feladatkör elsorvadt. Az államosítási folyamat utolsó lépéseként 1949. decemberében a 10 fős vállalatokat is államosították, így gyakorlatilag a gazdasági életben ekkor már csak állami vállalatok léteztek. 1950. augusztusában minisztertanácsi rendelet szabályozta az állami vállalatok nyilvántartását, amely szerint: „Az állami vállalatokat és egyéb állami gazdálkodó szerveket ... nem a cégjegyzékben, hanem a vállalati törzskönyvben kell nyilvántartani..." (l.§. l.bek.) A cégjegyzés azonban tovább él, de ekkor a cégbíróságnak már nincs ellenőrzési joga, hiszen: „A vállalat tárgya szerint illetékes miniszter elrendelheti, hogy az állami vállalatot a vállalati törzskönyvön felül a cégjegyzékbe is bejegyezzék; a miniszter megkeresésére a cégbíróság az állami vállalatot... bejegyzi a cégjegyzékbe." (6.§. 2. bek.). Az 1968. évi számvitelről szóló törvényerejű rendelet is rendelkezik a cégbíróságról, mert a cégjegyzékben szereplő vállalatok éves 40