Rendezés

XXIV. Az államigazgatás területi szervei - Ujlaky Zoltán: A Debreceni Kerületi Iparfelügyelőség iratai a Hajdú-Bihar Megyei Levéltárban, 1911–1944, 1945–1949. • 1989. [LSZ 1989/3. 50-57. p.]

A fond iktatott iratainak tárgyát megvilágító fenti adatok arra utalnak, hogy a helytörténet eddig ismeretlen forrásait adja mindkét iparfelügyelői iratanyag, s feltétlenül érdemes a tanulmányozásra. Az 1945. utáni iktatott iratokhoz segédkönyvként iktató- és mutatókönyvek tartoznak, melyekhez az 1944. évi nyilvántartás is kapcsolódott. Az iktatás sorszámos volt, az alapszám az első iktatószám, mely alatt az ügyirat megtalálható, s ezt bejegyezték az utóirat iktatószámánál. Az évek első iktatószámai gyűjtőszámok voltak, pl. a fizetési jegyzékek és különféle nyilvántartások számára. A mutató a tárgyra vonatkozó minden iktatószámot felsorolt. Az 1949. évi iktató és mutató a jogutód OTI és SZTK Balesetelhárítási Felügyelőség fondjában található, mert tovább vezették a segédkönyveket, s nem lehetett leválasztani az iparfelügyelői részt. Az ipartelepek, telepengedélyek, gőzkazánok nyilvántartásai hasonló rendszerűek, mint a VI. 301. jelzetű iparfelügyelőség azonos kimutatásai. Ezeket tulajdonképpen tovább vezették 1945 után, innen volt az azonosság. A fondszerkesztési alapelvek szerint választottuk szét két fondra az iratanyagot. A nyilvántartásoknál nem is lehetett az elválasztást 1945-nél megoldani. Megemlítjük, hogy az ipartelepek és a telepengedélyek nyilvántartását a jogutód is tovább vezette 1950-ben. Szólnunk kell még az iparfelügyelőség másik állagáról is. Ugyanis az 52 650/1945. Ip. M. sz. rendelet alapján az iparfelügyelőt miniszteri biztosi teendőkkel bízták meg 1947 márciusában. Ennek keretében az iparfelügyelő nyilvántartotta a gyárakat, figyelemmel kísérte a termelés alakulását, iparfejlesztési ügyekben intézkedett. Emellett az ipari munkásvédelem is hatáskörébe tartozott, az üzemi bizottsági tagok jogainak a biztosítása mellett. Csupán az iktatókönyv található az állagban, melyet funkcionális alapon különítettünk el. Mindkét iparfelügyelői fondhoz szervesen hozzátartozik az üzemvizsgálati jelentések anyaga 1912—1949 között Az iparfelügyelő alapvető tevékenysége volt kezdettől fogva az üzemek, gyárak ellenőrzése az iparügyi törvények, rendeletek, a munkavédelmi rendelkezések megtartása szempontjából. Az ellenőrzés során készítette el az üzemvizsgálati — gyárvizsgálati — jelentést. A jelentést a nyomtatott űrlapok rovatainak a kitöltésével állította össze, majd az érintett üzem anyagát őrző borítékban helyezte el. Az üzemeket iparcsoportok szerint rendszerezte, a csoportokon belül a helységek betűrendjében. Az iparcsoportok felosztása az évtizedek folyamán többször változott. Az ipartelepek jegyzékében (1947—1949) található iparcsoportok: I. Vas- és fémipar, II. Gépgyártás, villanyszerelő-ipar, III. Villamosenergiatermelés, IV. Kő-, föld-, anyag-, üvegipar, V. Faipar, VI. Csontipar (fésűs), VII. Bőripar, VIII. Gumiipar, IX. Sörte-, szőr-, tollipar, X. Fonó-, szövőipar, kelmefestés, XI. Ruházati ipar (cipő, kalap, ernyő, művirág is), XII. Papirosipar, XIII. Élelmezési ipar. XIV. Vegyészeti ipar, XV. Vízvezetékszerelő-ipar, XVI. Nyomda, XVII. Fürdő, mosoda. Egyéb: fatelep, zsák — kölcsönzés.

19 Az iparfelügyelő üzemvizsgálati jelentéseit együttesen kezelték 1912— 1949-ig, majd a jogutód OTI és SZTK. Balesetelhárítási Felügyelőség a saját iratanyagához csatolta, elszakítva az eredeti fondképzőtől. Ezért nem szerepel ez a 2,80 fm terjedelmű, igen értékes forrásanyag az iparfelügyelőség fondjainál, csak utalás történt erre. A jogutód a saját vizsgálati jelentéseihez besorolta a korábbi üzem vizsgálati jelentéseket, s az iparcsoportok felosztását is megváltoztatta, bizonyára a központilag kiadott utasítások alapján. Jelenleg tehát nem az iparfelügyelőségi csoportok szerint, hanem az újabb rendszerben találhatók e jelentések, 23 iparcsoportba osztva: I. Őstermeléssel összefüggő iparok, II. Kő- és földipar, III. Fémfeldolgozó-55