Rendezés
XXIII. Tanácsok - Fondok és állagok kialakítása a tanácsi iratanyagban: a Levéltári Szekció békéscsabai regionális tanácskozása. Összeáll. Jároli József. • 1982. [LSZ 1982/2–3. 241-277. p.]
A levéltárak adott irattári rendszert kapnak meg a tanácsok iratainak átvételekor, amelyek irattári segédleteik felhasználásával kutathatók. Tehát ez az egyik elv, míg a másik abban foglalható össze, hogy minden levéltár abban gondolkodik, hogy az iratokban nagy tömegű információt őriz, aminek feltalálása napi feladat. Ha az eredeti regisztratúra az információs anyag gyors visszakeresését nem biztosítja, felmerül annak megváltoztatási lehetősége. A gyakorlatban azonban nagyon ritkán élnek ezzel a levéltárak, mert a munkaráfordítás nincs mindig arányban a tényleges eredménnyel. Tehát ezeket kell nagyon világosan látni, amikor a jelenlegi témánkkal kapcsolatban valamiféle javaslat készül. A praktikum oldaláról közelítve T. E. javaslatát, néhány Heves megyei példát érdemes ismertetni. A községi tanácsokat is állagokra bontja a Heves megyei Levéltár, újabban visszamenőleg is. A személyi anyag az egyes fondokból évek óta kiemelésre kerül, önálló gyűjteménybe. Nem az a lényeg, hogy egy osztály fondnak, vagy állagnak minősül-e, hanem az, hogy az iratanyag levéltári tagolása világos és tiszta legyen. Ez tükröződjék világosan a raktári jegyzékekben is. Szűcs László MSZMP KB. Párttörténeti Intézete A proveniencia elve és a pertinencia elve szinte azonos módon és mértékben esik latba a jelenlegi levéltári rendezéseknél. A proveniencia elve az alap a levéltári anyag rendezésénél, ebből következik a fondelv is. A pertinencia elve valamiféle kiegyezésként, szükségmegoldásként számbajöhető elrendezési elv. A proveniencia elvének alkalmazása nemcsak azt jelenti, hogy a fondokat provenienciájuk alapján alakítjuk ki. Ugyanilyen elv szerint kell tovább tagolni az iratokat, hiszen a proveniencia elve azt is jelenti, hogy egy meghatározott ügyek ellátására életrehívott intézmény által létrehozott rendszer megőrzését is kell eredményezze a rendezési tevékenység. Mindezek alapján egyet kell érteni az alapreferátummal, amikor a kérdést tárgyszerűen veti fel és azt mondja, hogy egy tanács az egy fond. A fenti elvet azonban a referátumban leírt rendező munka nem vitte következetesen végig. A tanács, az állandó bizottságok, a vb. esetében igen, de az osztályoknál nem. Az egyes osztályoknak állagoknak kell lenniök. Jogos az az észrevétel, miszerint nem lehet beengedni a strukturális tagolódás elébe egy kronológiai alapot. Hasonlóképpen jogos az a követelmény is, hogy a rendezésünknek tükröznie kell az iratanyag létrejöttének történeti valóságát is. Amennyiben az eredeti irattári rendszer fenntartása megvalósul, a kutatónak a jogszabályok és a történelmi tények ismerete alapján lehetősége van az iratanyagban tájékozódni. 271
