Rendezés

XIII. Családok - Bakács István: A családi levéltárak szerkezeti problémái. • 1960. [LK 1960. 160-174. p. ]

A családi levéltárak szerkezeti problémái 167 magában foglalja X község bírói számadásait, robot- és adójegyzékeket, a jobbágyok egymásközti jogügyleteinek iratait is, s. i. t. A központi igazgatás iratai vitathatatlanul szorosabb összefüggésben vannak a birtokokat igazgató családtag személyi irataival, mint a nemzedékről-nemzedékre öröklődő jogbiztosító iratok. A birtokokat kormányzó földesúr személyisége rányomja bélyegét ugyanis ezekre az iratokra: a gazdasági üzem irányítása, a jobbágyok kizsákmányolásának módja és mértéke függ a földesúr felfogásától, egyéni szükségletei nagyságától stb. Mégis az a véleményünk, hogy — habár a birtokjogból keletkezett iratokkal is szoros kapcsolatban állanak ezek az iratok — mindkét fondcsoporttól el kell különítenünk az egyes ispánságoktól beérkezett jelentéseket, számadásokat, az államhatalom részéről kibocsátott és a földesúrhoz címzett rendelkezéseket, a központi igazgatás által kibocsátott utasítások fogalmazványait (másodlatait), ül. a felsőbb hatóságok által kiadott rendelkezések végrehajtásával kapcsolatos iratokat (így pl. az állami adó beszedésével, a katonaállítással összefüggőeket), s ide sorolhatjuk a földesúr által fenntartott kórház, gyógyszertár s egyéb kulturális és jóléti intézmények iratanyagát, valamint a közhatalom gyakorlásából fakadó iratokat (úriszéki ügyek, rabvallatások): azokat az iratokat tehát, amelyek nem egy község vagy uradalom birtokjogának — mint fondképzőnek — iratlecsapoló dásai, hanem a földesúri jogból, a birtokok összességének tulajdonjogából származtak. Az ide sorolt iratok jogérvénye általában nem terjed ki az utódokra. Nyilvánvaló azonban, hogy akár a gazdasági üzemmenet, akár a jobbágyok kötelezettségeinek mértéke érdekli a leszármazókat, s talán ez iratoknak sincs kisebb jelentősége, mint a jogbiztosító iratoknak. Nyilvánvaló az is, hogy a jobbágypanaszlevól, a jobbágyok egymásközti jogügyleteiaek iratai a birtokok igazgatása révén kerültek a családi levéltárba, de ez iratokat a szóban forgó birtok tulajdonjoga hozta létre, amíg pl. a tisztiszéki jegyzőkönyveket, az utasításokat, a növénytermesztésre, az állattenyésztésre vonatkozó iratokat a családnak a gazdaságot irányító tényezője. (Személy vagy szerv.) Kétségtelen az is, hogy a családi levéltárban kialakítandó fondok összefüggésben vannak egymással, azonban nem mérnők azt állítani, hogy a központi igazgatás és az egyes birtokok tulajdonjogából származó fondok közötti kapcsolat szorosabb, mint a hivatalszervek operatíve elkülöníthető részei között fennálló. A központi igazgatás iratanyagát tehát — akár volt központi igazgatási adminisztratív szerv, akár nem volt — önálló fondnak kell tekintenünk. Ugyanis azokat az igazgatási, számviteli, jogi ténykedéseket találjuk meg a nagybirtok jószágigazgatóságának ügyirataiban is, mint a kisbirtokos család primitív feljegyzéseiben. A mennyiség és a minőség természetesen eltérő a két iratcsoport között, azonban ha a jószágkormányzóságot fondnak tekint-* jük, a birtokok igazgatása során létrejött iratanyagot az igazgatási szervezettel nem rendelkező családoknál is fondnak kell tekintenünk. A nagybirtoknál e fondba tartozik az ügyészi hivatalok iratanyaga is, valamint a központi igazgatási szerv felállítása előtt s ennek működése idején keletkezett, de a központi igazgatás ügykezelésébe nem vont azonos jellegű iratok öszszessége. A központi igazgatás ügyirat-anyagát az eredeti irattári rendben csak akkor tartjuk meg, illetőleg felbomlás esetén csak akkor állítjuk vissza, — utóbbi esetben a segédkönyvek elpusztulása esetén is — ha az irattári rendszer tárgyi tagolódású volt. Ha ellenben az ügyiratokat annak idején az