LEVÉLTÁRI ANYAG NYILVÁNTARTÁSAI
Általános - Boross István: A raktári jegyzék metamorfózisa. Levéltári Szemle, 69. (2019) 3. 35-56.
37 2019/3. Segédletkészítés a raktári jegyzék előtt A raktári jegyzék elnevezés alkalmazására Ember Győző az 1958-ban megjelent, a levéltári segédletek készítése terén mérföldkőnek tekintett munkájában tett először javaslatot.5 A raktári jegyzék kialakulásának gyökereit az 1950-es évek elején megindult leltárazási munkafolyamatok környékén kell keresnünk. Ezt követően mintegy két évtized alatt kristályosodtak ki e levéltári segédlettípus elméleti alapjai és a gyakorlati megvalósítás részletei. A magyar levéltárakban őrzött iratállomány feltártságának mértéke a II. világháború után sok kívánnivalót hagyott maga után. 6 Elsősorban a történettudomány képviselői szorgalmazták a levéltárak országos szintű, teljes körű állományfelvételét.7 Az Országos Levéltárban évekig folyt az adatfelvételi metódus kialakítása. Ennek eredményeként kezdték meg 1949 áprilisában az alap leltárak felállítását. A segédlettípus elnevezése már magában hordozta a levéltárosok gondolkodásmódját a munkafolyamatról. A leltárazás, a leltárkészítés és a segédlettípus szintje mai fogalmaink szerint alapszintű volt. 1950-ben a létrejövő Levéltárak Országos Központja (LOK) a vidéki állami levéltárakban is az Országos Levéltárban alkalmazott alapleltárak felvételét tűzte ki célul. Az alapleltár létrehozásának célkitűzéseiben a leltár jelleggel összhangban a hosszú távú megőrzés biztosítása és a belső nyilvántartási jelleg dominált. A LOK tervei szerint az alapleltárazás megindítása után második körben kellett elkészülnie egy olyan leíró típusú segédletnek, amely a kutatók tájékoztatását kellőképpen szolgálja. Ezt a segédlettípust ismertető leltárnak 8 nevezték el. Egyébként az 1950-es évek első felében a levéltári segédletek elnevezése, formája folyamatos átalakulásban volt, ezt jól mutatják a készítésükre vonatkozó tervezetek, utasítások és a szakfolyóiratokban9 megjelent írások sora. Kezdetben még maga a segédlet fogalma is szűkebb értelemben volt használatos, az eredeti, ügyviteli segédletekre használták a segédlet kifejezést. Csak később jelölte összefoglalóan a különböző típusú levéltári (szintetikus és analitikus) jegyzékeket, ami a kialakulóban lévő, új szakmai felfogásra utal. 5 Ember, 1958: 66–68. 6 Bár már 1942-ben döntés született az Országos Levéltárban, hogy a teljes iratállományról alap leltárakat és ismertető leltárakat kell felvenni, a háborús helyzet alapvetőbb feladatot adott a levél tárosoknak, az iratanyag megőrzését, megóvását a pusztulástól. Dóka et al., 2000: 217. 7 A két világháború közötti korszakban egy ilyen jellegű felmérést akadályozott a levéltári rendszer tagoltsága. A magánlevéltári státuszú családi, egyházi, vállalati levéltárak állami jellegű felmérése ellenállásba ütközhetett volna. Vö.: Megyei és városi közlevéltáraink alapleltárairól. Levéltári Híradó, 1952. 2. sz. 29. 8 Az ismertető leltár az alapleltártól két fontos elemben tér el: a leírt levéltári egység tárgyát részletesen írja le, valamint közli a hivataltörténetet és a fondtörténetet. 9 A háború előtt indult Levéltári Közlemények több éves szünet után 1954-ben indult újra. 1951-ben indult a Levéltári Híradó, amely 1961-től Levéltári Szemle néven jelent meg. A raktári jegyzék metamorfózisa
