LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE
Schmidt Anikó: A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának 2020. évi gyűjtőköri tevékenysége. Turul, 94. (2021) 1:43–46. - 2. Kisebb cikkek - Kádár Tamás: Adalékok a IV. László-kori nagybírák archontológiájához. Ki volt az országbíró 1284-ben?
36 támadás időpontjának behatárolásban egyedül az nyújt minimális fogódzót, hogy az oklevél Péter püspököt is megnevezi a botrányos bűntett kapcsán: a veszprémi főpapot 1289 tavaszán meggyilkolták, tehát ez a dátum az ostrom terminus ante quem-je, ennél többet azonban a tárgyban nem mondhatunk.18 Ennélfogva azt, hogy Miklósék 1284-ben törtek rá Pécsre, legfeljebb nem zárhatjuk ki, de ez önmagában édeskevés ahhoz, hogy akár csak feltételesen kapcsolatba hozzuk az Omodé kiadványában szereplő hadoszlássaL 18 Continuatio Vindobonensis. Gombos I. 788.; Zsoldos A.: Magyarország világi i. m. 101.: 237. jegyz. 19 Faragó Lajos: A macsói bánság története az Árpádok korában. A kaposvári M. Kir. Állami főgimnázium értesítője az 1911-911. iskolai évről. Kaposvár, 1911. 33.; Dragana Lazarevic: Teritorija kralja Dragutina. Glasnik. Medjuopstinski istorijski arhiv Valjeva, 25. (1990) 11; Dara Hardi: Gospodari i banovi Onostranog Srema i Maeve u XIII veku. Spomenica istorijskog arhiva Srem, 8 (2009) 77-78.; Aleksandar Krstic: Te rival and the vassal of Charles Robert of Anjou: King Vladislav II Nemanjic. Banatica26. (2016) 2. 37-38.; Ternovácz Bálint: A macsói és barancsi területek története 1319-ig. Micae mediaevales. VI. Fiatal történészek dolgozatai a középkori Magyarországról és Európából. Szerk. Fábián Laura - Uhrin Dorottya - Farkas Csaba - Ribi András. Bp. 2017. (ELTE BTK Történettudományok Doktori Iskola, Tanulmányok - Konferenciák 11.). 237.; Pfeiffer Attila: A Macsói bánság és a macsói vár lokalizációjának kérdése a magyar és a szerb történetírásban. Világtörténet 37. (2017) 1. sz. 128. 20 Az Árpád-házi hercegek, hercegnők és királynék okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta ducum, ducissarum stirpis Arpadianae necnon reginarum Hungáriáé critico-diplomatica. Szentpétery Imre kéziratának felhasználásával szerkesztette Zsoldos Attila. Bp. 2008. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai II. Forráskiadványok 45.) 127-152. sz.; Zsoldos Attila: Az Árpádok és asszonyaik. A királynéi intézmény az Árpádok korában. Bp. 2005. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 36.) 90., 165-166., 171. 21 Az említett események kapcsán annak lehetősége sem zárható ki, hogy Macsó Dragutin exuralkodó részére való átadásában - IV. Lászlóval fennállt közeli rokonsága mellett; Dragutin a király nőtestvérét, Katalint vette feleségül (Wertner Mór: Az Árpádok családi története. Nagybecskerek 1892. [Történeti nép- és földrajzi könyvtár 51.] 505-507.) - a Száván túli magyar szupremácia megrendülése is szerepet játszott. 22 Reg. Arp. 3212. sz. A kun felkelés időpontjára: Zsoldos A.: Téténytől, i. m. 89. 23 Zsoldos A.: Magyarország világi i. m. 34-35. 24 Zsoldos A.: Magyarország világi i. m. 69. A felvetés hipotetikusságának hangsúlyozásával egy másik korabeli esemény meglátásom szerint valamelyest nagyobb valószínűséggel lehet esetleg a kérdéses hadoszlás említésének alapja. A hazai, valamint a - Száva-Drina menti tartomány történetével többet és behatóbban foglalkozó - szerb medievisztika döntően 1284-re, az év második felére helyezi a macsói hercegség Dragutin István részére való, IV. László általi átadását, illetve a terület a volt szerb uralkodó általi birtokbavételét, de a macsói uralomváltás időpontját illetően egy óvatosabb datálás is napvilágot a látott a szakirodalomban: néhány munka egy viszonylag tág évkörre, 1284-1290 közé teszi az eseményt.19 Macsót és azzal együtt Boszniát, továbbá Szlavóniát 1279-1280 fordulójától Erzsébet özvegy királyné, IV. László édesanyja kormányozta, Dragutin az ő utódaként került az előbbi (vagy mindkét) tartomány élére, aminek körülményei mellett - fájdalmunkra - oka is legfeljebb csak találgatható. Erzsébet az 1280-as évek elején zömében a „(maior) regina Hungáriáé, ducissa totius Sclavoniae, deMachou etdeBozna” titulussal bocsátotta ki okleveleit, 1284 elejével azonban az e címmel kiállított diplomáinak sora megszakad, 1286-tól pedig már csak a „maior regina Hungáriáé” titulust használta, amit ugyanakkor az oklevelezése kétségkívüli visszaesésével aligha magyarázhatunk.20 Ezen oklevéltani észrevétel szolgált alapul a Macsó feletti uralom Dragutinnak való átadásának datálásához is, amely amenynyiben tényleg 1284-ben folyt le, gyaníthatóan kapcsolatba hozható a magyar király májusi Krassó, illetőleg esetleges Bács vármegyei felbukkanásával, jelesül: talán megkockáztathatjuk a feltételezést, miszerint IV. László és Omodé országbíró egy Száván túli - Dragutin hatalomba segítését és egyben az ottani magyar ellenőrzés vagy közvetlen fennhatóság megerősítését célzó - kisebb szabású, forrásainkban nyom nélkül maradt katonai vállalkozás keretében tartózkodott azokban a késő tavaszi hetekben az ország déli határvidékén.21 Végezetül, miután a címben feltett kérdésre - reményeim szerint kellő megalapozottsággal - választ adtam, tekintsük át, amit az 1284 körüli évek országbíróinak tisztségviselési időszakairól tudhatunk. Omodé - jelen ismereteink szerinti - közvetlen előde, Hermán nemzetségbeli Hermann fia Rubin 1282 nyarán, a kunok lázadása idején minden bizonnyal még nem volt országbíró, az őt akként említő, 1283. március 10-i királyi patens ugyanis a mondott esemény alkalmával teljesített szolgálatai kapcsán egyfelől ispánnak nevezi, világosan megkülönböztetve akkori státuszát az oklevél kelte körüli helyzettől (nunc iudice curie nostre). 22 Kiadványában a király elbeszéli, hogy a kun zendülés idején Rubin és annak megadományozott szerviensei Sövényvár castellumban bizonyították hűségüket, illetve Aba nembeli Finta Szalánc nevű várának ostromában szereztek érdemeket, ahol kődobásoktól többen is megsérültek közülük. Az abaúji erősség ostromát oklevelünk a sövényvári szolgálatok után említi, ami alapján tudható, már amennyiben a narratio szövege megfelel a felidézett történések időrendiségének, hogy az említett erődített hely megtámadására, illetve Rubin és társai általi megvédelmezésére a kunok első, 1280. nyári-őszi lázadása heteiben került sor. Feltételezhetjük továbbá, hogy Rubin országbírói kinevezését részint a Sövényvárban teljesített szolgálatainak köszönhette, és e módon való megjutalmazása 1282 folyamán, esetleg 1281 második felében történt. Rubin hivatalviselésére, miként arról már szóltam, az 1283. márciusi oklevélen kívül más adatot nem ismerünk. Omodé utóda az országbíróságban, Balassa családbeli Miklós fia Demeter, kétségtelen keltezésű diplomában csak 1285-ben tűnik fel.23 Lévén, a későbbi nádor és oligarcha életének és kormányzati pályafutásának szóban forgó éveit kútfőink jóformán teljesen homályban hagyják, és ez mind hivatali előde, mind pedig utóda vonatkozásában még inkább elmondható, azonfelül Demeter 1285-ben valamikor, talán épp az év első felében királynéi tárnokmester is volt, nem elképzelhetetlen, hogy Omodé - álláspontom szerint tehát az 1289-es nagybíraságától az „első” szorszámnévvel megkülönböztetendő - országbírói méltóságviselése nem korlátozódott az 1284-es évre: így már 1283-ban is betöltötte a tisztséget, és talán még az 1285-ös esztendő beköszöntével is ő ült egy rövid ideig a kormányzat rangban és közhatalomban második báróját megillető székben.24
