LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE
Mucsi László: Iratpusztulások Jász-Nagykun-Szolnok megyében az újkortól a legújabb korig. Zounuk, 34. (2020) 9–34.
a járási pártbizottság káderanyagát követelték. Garáz István, aki 1956. november 1-ig a járási pártbizottság másod-, azt követően pedig első titkára volt, megpróbálta félrevezetni a Forradalmi Tanács tagjait. Felsőbb szervekre hivatkozva azt állította, hogy káderanyagok csak a megyei pártbizottságnál vannak, ahonnan majd le fogják kérni azokat és szétosztják az érdekeltek között. Elmondása szerint ezt azért tette, mert a káderanyag ekkor még a járási bizottságnál volt és ő attól tartott, hogy a jelenlévők azt megszerezhetik. Ezzel húzni próbálta az időt és védeni az iratokat, egy 1957-es beszámolójából viszont az derül ki, hogy később mégis sor került a Kunszentmártoni Járási Pártbizottság káderanyagainak megsemmisítésére.115 Az azonban e sorokból nem világlik ki, hogy az iratokat még a Forradalmi Tanács tagjai semmisítették-e meg, vagy már esetleg a hatalmát stabilizáló Magyar Szocialista Munkáspárt tüntette-e el a tagjaira vonatkozó, kompromittáló iratokat. 1956 után ez azért lehetett fontos az állampárt számára, mert így a forradalmi szervekkel és a Nagy Imre-kormánnyal együttműködő helyi káderek - múltjukat elfeledve - továbbra is részt vehettek a későbbi pártmunkában. 115 MNL JNSzML XXXV. 64. f. Magyar Dolgozók Pártja - Magyar Szocialista Munkáspárt iratai. Általános személyi anyag gyűjtő 29. Garáz István. Feljegyzés 1957. augusztus 2. 2. p. 116 CSEH Zita: Az 1956-os forradalom és megtorlás Heves megyei dokumentumai. [A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 12.] Eger, 2006.54. p. Vö: CSEH Géza: Válogatás az 1956-os forradalom levéltári dokumentumaiból. Szolnok megye. [A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 8.] Szolnok, 2006. 8. p. 117 CSEH Géza: Szolnok megye. In: A vidék forradalma. 1956.1. kötet. (Szerk.: SZAKOLCZAI Attila - VARGA László) Bp., 2003. 384. p. 118 MNL JNSzML XXV. 9. a. A Szolnok Megyei Bíróság iratai. Büntető ügyek. (Továbbiakban: Szolnok megyei bíróság. Büntető.) 3/1959. Az első és másodrendű vádlott ügyében hozott ítélet indoklása. 1959. február 19. A forradalom résztvevői abból a megfontolásból is követhettek el iratmegsemmisítést, hogy a forradalom leverése után ezek az iratok velük szemben ne válhassanak terhelő bizonyítékká. Főleg a november 4-i szovjet megszállástól kezdve vált országos jelenséggé, hogy írásos dokumentumokat (pl. forradalmi szervezetek jegyzőkönyveit s egyéb dokumentumait) illetve kép- és hangfelvételeket pusztítottak el.116 Sőt, a munkástanácsok például, pontosan a későbbi számonkéréstől tartva, 1957. január-februárban már alig vezettek jegyzőkönyvet és szinte semmit sem foglaltak írásba.117 1956-ban az iratpusztítás egy jellegzetes módja volt, amikor a forradalmi gyűlések során, az indulatok elszabadulása miatt, a résztvevők kezdtek neki az iratok megsemmisítésének. Ezek ugyan indulatból történtek, de természetesen nem nélkülözték a politikai motivációt sem, hiszen a pusztítás elsődleges célpontjai itt is a párt- illetve a gazdasági jellegű iratok voltak, melyekben megragadható volt a Rákosi-rendszer diktatórikus elnyomása. Ilyen esetekről későbbi büntetőperek anyagaiból értesülünk. Az egyik Mezőhéken történt, ahová a későbbi per első- és másodrendű vádlottja 50-60 fő kíséretében Öcsödről érkezett 1956. október 27-én. Az első rendű vádlott Mezőhéken felszólította a tömeget, hogy vonuljanak a tanácsházára. Az emberek oda érve a hivatal ajtaját betörték, az iratokat az udvarra dobálták és elégették. Ezután a Táncsics Termelőszövetkezet székházához mentek, ahol feltörték a szekrényeket, az iratokat és a könyveket pedig a tsz udvarára hordták és meggyújtották.118 Ezt követően az állami gazdaságba is elvonultak, ahol szintén papírokat égettek, míg végül a Mezőtúrról érkező honvédek véget vetettek a pusztításnak.119 32
