LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE

Jánossy Dénes: Nem állami levéltáraink védelme. • 1936. [LK 1936. 105-135. p.]

NEM ÁLLAMI LEVÉLTÁRAINK VÉDELME. Az utóbbi években egyes vármegyék, saját kezdeményezésre egymástól függetlenül mozgalmat indítottak a megye területén levő községi és más nem állami levéltárak megmentése, illetőleg ezeknek a vármegyei levéltárba való beszállítása végett. Hogy e mozgalmak fölött áttekintést szerezhessen, a Levéltári Közlemények szerkesztője dr. Szabó István a közelmúltban azzal a körkérdéssel fordult a vármegyei és városi törvényhatóságok levéltárnokaihoz, hogy van-e folyamatban, az egyes törvényhatóságok területén olyan hivatalos akció, mely a községi és egyéb (társulati, családi stb.} levéltárak megmentésére irányul. E körkérdés jelentőségéről és időszerűségéről aligha szükséges bővebb fejtegetésekbe bocsátkoznunk. Közhelyeket idézünk a szíves olvasó figyelmébe, amikor ezúttal is rámutatunk arra, hogy a mai Magyarország területe évszázadokon át valóságos viharsarka volt Európának, világnézetek és népek összeütközésének színhelye, ahol a rombolás fúriáí közel százszázalékos pusztítást végeztek. Miután középkori kultúránkat e területen a török megszállás eltemette, nem csoda, ha vármegyei levéltáraink e korból a pusztulás siralmas képét nyújtják és az itt-ott fennmaradt középkori anyagtól vagy kora újkori tanácsülés! jegyzőkönyvtől eltekintve a legjobb esetben a XVII. század közepétől, nagyrészt azonban csak a XVIII., illetve a XIX, századtól kezdve őrzik a területi autonómiák összefüggő írásos emlékeit. Szerencsés kivételként említhetjük meg Sopron és Zemplén vármegyéket, melyek már a XVI. századtól kezdve összefüggő levéltárakat őriznek, aminek oka mindenekelőtt abban rejlik, hogy aránylag kevesebbet szenvedtek a török hódoltság idején, mint az alföldi vármegyék,1 Amit e viharos idők után a vármegyei levéltárak anyagából napjainkig sikerült megőrizni, az most már rend-1 V. ö. Pauler Gyula, Adatok a magyar levéltárügy ismeretéhez. Századok. 1881. 402 és köv