LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE
Kovács Eleonóra: Az iratmentés igénye A Magyarországi Evangélikus Egyház egyházközségekben őrzött iratairól. Levéltári Szemle, 71. (2021) 3. 23-39.
38 Levéltári Szemle 71. évf . ként feladatokat láthatna el, ám az irattárolásban nem azonos mértékben vállalva szerepet segíthetné egymást és a környék gyülekezeteit. ■ Orosháza: ellátandó terület lehetne Nyugat-Békési és Bács-Kiskun Ev. Egyházmegye kb. 71 ifm. (Kis mértékben ha szükséges, Szarvas még segítséget tudna nyújtani.) ■ Békéscsaba: ellátandó terület lehetne Kelet-Békési Egyházmegye kb. 150-160 ifm. ■ Szolnoki Ev. Egyházközség: a gyülekezet foglalkozott iratmentéssel, a levéltári anyag őrzésére használatos helyiség kialakítását, biztonságossá tételét a Gyűjteményi Tanács 2015-ben gyűjteményi pályázattal támogatta. Akár jelenlegi szerepkörében mint ideiglenes gyűjtőhely, akár későbbi lehetséges központként szóba jöhető helyszín. Megfelelő raktári kapacitás esetén a Dél-Pest Megyei Egyházmegye anyagát menthetné mint térben közel lévőt (kb. 132 ifm). Az intézményi hálózat fenntartása/fejlesztése megfontolandó épület, raktár, szakképzett munkaerő, földrajzi elhelyezkedés szempontjából is, erre azonban az iratmentési javaslat nem terjedhet ki. (Jelenleg a vidéki evangélikus levéltárakban dolgozó kollégák több mint 50%-a rendelkezik szakképesítéssel, ketten tudományos fokozattal is, egy munkatárs 2021-ben fejezte be levéltárosi tanulmányait, egy kolléga pedig a közeljövőben kezdi a képzést. E téren tehát az evangélikus intézményrendszer vidéken is megfelelő ahhoz, hogy szakszerűen lássa el a gyülekezeti iratanyagok mentését, rendezését.) Összegzés Amennyiben a fenntartó, a kollégák és a gyülekezetek támogatásával találkozik e felvetés, úgy a szervezett iratmentés előtt ismételten szükséges az EOL munkatársai, valamint a vidéki levéltárosok bevonásával felmérni az egyes őrzőhelyeket és ellenőrzésképpen áttekinteni a begyűjtendő iratok pontosabb mennyiségét. Egy levéltárosokból álló munkacsoport az említetteken kívül kimunkálhatja a jelen tanulmányban csak felvetésként, nagyon vázlatosan vagy kérdés formájában megjelenő szakmai problémákat a jövőre nézve és pontosabb képet alakíthat ki. A kollégák eddigi visszajelzései – és néhány lelkész és esperes véleménye – megerősítették azt a meggyőződésemet, hogy az iratmentéssel hosszú évtizedeket már nem várhatunk, s azt a becslésemet is, hogy egy-egy gyülekezetnél viszonylag kis iratmennyiséggel számolhatunk. A levéltári anyag sok esetben keveredik a könyvtárival, valamint az evangélikus sajtó egyes megőrzött sajtótermékeivel (Evangélikus Élet, Lelkipásztor), ami a terjedelmet látszólag növelheti, de ezek levéltárba adását természetesen nem tervezzük. Az országos iratmentést megelőzően pilot projektként célszerű megkezdeni egyegy egyházmegyében a munkát az együttműködő gyülekezetekkel. Kovács Eleonóra
