LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE

Jánossy Dénes: Nem állami levéltáraink védelme. • 1936. [LK 1936. 105-135. p.]

130 JÁNOSSY DÉNES Svájcban a kantonok levéltárai látják el a felügyeletet, sőt egyes kantonok a közigazgatási, testületi, társulati és egyházi levéltárakat a kantonok székhelyein máris biztonságba helyezték, Spanyolországban mintegy 300 szekularizált egyházi levéltárat szállítottak be a madridi állami levéltárba. Portugáliában a köztársasági forradalom alkotott új határkövet a levéltárügy terén: kimondták a szekularizált egyházi levéltárak állami tulajdonba vételét és kerületi levéltárak felállításával foglalkoznak, melyeknek feladata lesz, hogy az illetékes egyházi, községi és társulati levéltárakat őrizetre átvegyék. * Általában véve elmondhatjuk, hogy a nem állami levéltárak ügye úgyszólván minden közép- és nyugateurópai államban hű tükre az illető állam társadalmi vagy tudományos szervezettségének, illetve közjogi vagy államigazgatási egyéniségének. Nagyjában mindenütt ugyanazon levéltármentő eszmék fedezhetők fel, csak más köntösben jelentkeznek a germán és angolszász decentralizált, mint a latin centralizációs nemzeti kultúrközösségekben. Az előadottakból láthatjuk, hogy mindenütt évek óta intézményes mozgalom folyik a nem állami levéltárak megmentésére és felügyeletére, de épúgy láthatjuk azt is, hogy nálunk néhány vármegye minden tiszteletet megérdemlő egyéni akcióját eltekintve viszonyaink még mennyire kezdetlegesek. Pedig a trianoni magyarságnak az a feladata, hogy nemzeti kultúránk írásos emlékeinek jobb időkre való átmentésére törekedjék, sokkal sürgősebb, mint valaha, mert az elcsatolt területeken értékben és tömegben igen jelentékeny magyar történeti források maradtak vissza olyan magánlevéltárakban, melyeknek sorsa és jövője előttünk ismeretlen. Éppen ezért a mai generációknak tudatában kell lenniök annak a történeti felelősségnek, mellyel kultúránk és tudományosságunk folytonosságához nélkülözhetetlen és Magyarország területén még lappangó írásos források megmentésével tartoznak, A nyugati államok közül Svájc, Franciaország és az Amerikai Egyesült Államok nemcsak otthon szervezték meg a nem állami levéltárügy feladatait, hanem figyelmüket külföldre is irányítván már évek óta rendszeresen gyűjtik másolatban vagy fakszimilében (fényképekben) mindazt, amit nemzeti történelmükre nézve külföldi levéltárakban felkutathatnak. Mi pedig, akik magánlevéltáraink nagyobbik részét az elcsatolt