LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE
Schmidt Anikó: A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának 2020. évi gyűjtőköri tevékenysége. Turul, 94. (2021) 1:43–46. - 2. Kisebb cikkek - Kanász Viktor: Szalánci János tanúvallomása II. Lajos király haláláról
42 A történtek után huszonhét évvel már csekély jelentősége lehetett II. Lajos halálának, főleg annak tükrében, hogy a holttest még 1526-ban előkerült, s el is szállították Székesfehérvárra, így valószínűleg nem állt érdekében elferdíteni az általa ismert igazságot. Felmerülhet az is, hogy azért egészítette ki ezzel az adalékkal a születési helyét, hogy a település pontosabb behatárolását, földrajzi elhelyezését segítse, mivel a csatát nagy valószínűséggel jobban el tudta helyezni Bonde - narius. Ez esetben viszont érdemesebb lett volna egy, a térséget kevéssé ismerő ember számára kézzel foghatóbb ponthoz, mondjuk Pécs városához, vagy a Dunához kötni a települést, ám nem így járt el. Ez esetben sokkal inkább Szalánci ösztönös megnyilatkozásának lehetünk tanúi: a kérdést meghallva valószínűleg egyik mélyen megragadt iíjúkori élményét osztotta meg, amely összekapcsolódott benne a rég elhagyott szülőföld emlékével, s mélyen beleivódhatott a tudatába. Ugyanis válaszolhatott volna egyszerűen azzal, hogy Danócon született, de ő - kéretlenül, a szóban forgó veszteséghez érzelmileg cseppet sem kötődő, a kérdésben valószínűleg járatlan idegen előtt - kibővítette ezzel a téma szempontjából teljesen irreleváns adattal a vallomását pusztán azért, mert mindez fontos emlékként élhetett benne. Talán a két meghatározó kortárs, a király és a pálos barát kegyetlen halála közötti párhuzam is felsejlett benne, miközben vallomását elkezdte az ecsedi várban. Felmerülhet bennünk, hogy esetleg a pontos földrajzi meghatározást nem szabad túl komolyan vennünk, gondolhatott Szalánci Danóc alatt talán a „környékre” is, amibe akár Mohács, valamint a környező települések is beletartozhatnak gondolván, hogy Bondenarius úgysem ismeri e vidéket. Ezzel kapcsolatban szkeptikus vagyok: míg általában a tőlünk távolabb fekvő, általunk kevésbé ismert területekkel kapcsolatban hajlamosak vagyunk ilyen megengedőbb megfogalmazásra, addig a szűkebb pátriánk, pláne a szülőhelyünk határait, környezetét sokkal jobban számon tartjuk, s nem keverjük össze (egykori) lakóhelyünket egy szomszédos településsel. Mire jó ez a forrás? Szalánci János 1553-as tanúvallomását vizsgálva megállapíthatjuk, hogy Szalánci tisztában lehetett a régió földrajzi viszonyaival, s mindenféle politikai vagy pénzügyi haszon 1. kép - II. Lajos halála (Kuttner Sándor: Első oktatás a magyarok történetében kérdések- és feleletekben. Bp., 1882. 78.) reménye nélkül, őszintén, saját indíttatásból vallotta eskü alatt a nuncius embere előtt, hogy Danócon született, ahol II. Lajos királyt megölték. Valószínűleg ez alatt azt érthette, hogy a király nem természetes halált halt, hanem megsebesülhetett a csata közben, s ezért fulladt bele a mocsárba. A 18. század során elpusztult Danóc település a Duna jobb partján, Mohácstól délre, a mai Izsép és Hercegmárok közötti határban feküdt, s a közép- és kora újkorban vizenyős, mocsaras térség volt, melyet egykor Danóci-mocsárnak, napjainkban pedig Vizslaki-rétnek neveznek, tehát a földrajzi viszonyokat tekintve Szalánci vallomása beleillik II. Lajos halálának történetébe. Más kérdés, hogy Szalánci információi mennyire állják ki a hitelesség próbáját, azaz kijelentését szinkronba tudjuk-e hozni a korszak többi forrásával. Akár sikerül ez, akár nem, véleményem szerint e forrás méltatlanul hullott ki a Mohács-diskurzusból, hiszen egy helyismerettel rendelkező, a diplomácia és a politika világában jártas kortárs szólal meg benne, amely unikális a mohácsi csatával kapcsolatos forrásaink között. Azt pedig, hogy fontos adalék lehet-e a vallomás a csata, a menekülési útvonalak és a király halálának lokalizálásában, a közeljövő kutatásai minden bizonynyal eldöntik. Mindenesetre megjegyzendő, hogy az új kutatások éppen erre a területre, a Majstól keletre eső régióba helyezik a csata epicentrumát.64 64 Berták Gábor - Szabó Máté - Harmaza Márk - Szajcsán Éva - Simon Béla: Mohács 500 csatatérkutatási program. In: Eke mentén, csata nyomában. A mohácsi csata kutatásának legújabb eredményei. Szerk. Haramza MárketaL, Bp. 2020. 107-117. 114.
