LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE
Schmidt Anikó: A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának 2020. évi gyűjtőköri tevékenysége. Turul, 94. (2021) 1:43–46. - 2. Kisebb cikkek - Kádár Tamás: Adalékok a IV. László-kori nagybírák archontológiájához. Ki volt az országbíró 1284-ben?
35 viszonya rendkívül megromlott, feltehetőleg olyannyira, hogy László maga küldte a Balog-Semjén nemzetség kállói ágához tartozó Istvánt, alkalmasint több környékbeli hívével egyetemben, Omodé ellen, akik - a ma Tokaj néven ismert - Kőrév várának bevételével szép fegyvertényt hajtottak végre az uralkodó szolgálatában. A parancslevél bármiféle cím vagy státuszjelölő köznév kitétele nélkül, „Dávid fia Omodé” alakban nevezi meg a bárót, ami alapján, jóllehet hűtlennek vagy lázadónak se mondja, majdhogynem teljesen biztosra vehető, hogy 1290. május végén már más volt az országbíró. Leváltásának közelebbi időpontját sajnos nincs módunkban meghatározni, mindenesetre igen valószínűtlennek tűnik, hogy május 13-án, a királytól nem túl nagy távolságban, körülbelül 140 km-re, szintén Erdély délnyugati határa közelében tartózkodó Omodé még - legalábbis látszólag - a dignitas birtokában, országbírói minőségben intézkedik, miközben a király legkitartóbb Szabolcs vármegyei hívei kevéssel azelőtt, vagy épp pont azokban a napokban - IV. László egyetértésével vagy egyenesen parancsa szerint - megrohanják és elfoglalják az egyik várát. Emellett oklevelében - emlékezhetünk - Omodé a hadoszlás 22. napját tűzte ki az alperes számára a bírói színe előtt való megjelenésre, 1290 tavaszán azonban országos hadjáratról vagy kisebb, az országnagyok által a király megbízásából vezetett katonai akcióról nincs tudomásunk, csak arról a harccselekményről, amely a épp nagybáró ellen, Kőrév megvívásával folyt le, az pedig aligha életszerű, hogy Omodé egy olyan hadakozás végéhez kapcsolná majdani személyes ítélkezését, amelynek konkrétan ő maga, vagy egy a részvételével létrehozott bárói koalíció a célpontja. Nem kizárható természetesen az sem, hogy önkényes címhasználatról van szó, azaz az országnagy egyszerűen nem volt hajlandó tudomásul venni a menesztését, vagy május közepéig nem is értesült arról, és az is lehetséges, hogy az oklevél az előző évek valamelyikében kelt. Elvileg az 1280-as években - talán 1281 tavaszát leszámítva, amikor egy viszonylag közeli időpontban, április 21-én egy királyi tanúságlevél említi egyik, János nevű hivatali elődét - bármikor készülhetett a problematikus kiadvány, Omodé országbírói méltóságviselésére mindazonáltal, miként láttuk, csak 1289-ből van pozitív, bár az évszám tekintetében nem minden kétség fellett álló adatunk.12 Felvetődik, és alapos fejtörést okoz ellenben a kérdés, hogy mi célból látogathatott el a - későbbi évtizedekben tartományából és annak szűkebb térségéből kizárólag csak a medium regni területére, illetve országgyűlések vagy hadjáratok alkalmával kimozduló - főúr Érdsomlyóra, ahol nem mellesleg IV. László király több ízben is megfordult, de 1289 áprilisában-májusában történetesen legfeljebb csak elképzelhető ott-tartózkodása. Meglátásom szerint a megoldáshoz, vagy legalábbis a felmerülő alternatívák közül a legvalószínűbbnek tűnő keltezési javaslat kiválasztásához, mint azt korábban is gondoltam, a király itineráriuma kínál kulcsot.13 Omodé oklevelének kelte azonban szinte biztosan nem 1290, és alkalmasint nem is 1289, hanem mint Györffy vélte, 1284 májusára helyezendő. A néhai akadémikus feltehetően szintén a király 1280-as évekbeli tartózkodási helyeinek ismeretében datálta a mondott évre az országbírói 12 Reg. Arp. 3527. sz.; Zsoldos A.: Magyarország világi i. m. 34-35. 13 Kádár T.: IV. László királyi, m. 43., 55. 14 Reg. Arp. 3305-3307. sz.; Szabó K: Kun László i. m. 113-114. 15 Continuatio Vindobonensis. Catalogus fontium históriáé Hungaricae. I. Collegit et illustravit Franciscus Albinus Gombos. Bp. 1937. (a továbbiakban: Gombos I.) 787.; Reg. Arp. 3282-3283., 3285-3292., 3297., 3303. sz.; 16 Pauler Gy.: A magyar nemzet i. m. 384.; Fedeles Tamás: „a tűzvész tombolása következtében minden összeomlott”. A középkori Pécs pusztulásai. Vészterhes idők a Mecsekalján. Háborúk, ostromok, járványok Pécsett az ókortól a második világháborúig. Szerk. Varga Szabolcs. Pécs 2017. (Pécsi Mozaik 8.) 91. 17 Hazai okmánytár. Codex diplomaticus patrius VIII. Szerk. Nagy Imre. Bp. 1891. 310. diplomát; IV. László 1284. május 3-án nagy megalapozottsággal feltételezhetően, 4-én pedig csaknem minden kétséget kizáróan Érdsomlyón időzött, és két hét múlva, május 18-án is Krassó vármegyében, a nem lokalizálható Öcs mellett volt.14 Omodé Érdsomlyón tett látogatására más időpontban, mint ugyanekkor, csak elég csekély valószínűség szerint kerülhetett sor. Feltevésemet azzal egészíthetjük ki, hogy amennyiben a báró valóban 1284 májusában keltezett a krassói településen, úgy minden bizonnyal a király oldalán, kíséretének, vagy seregének tagjaként tartózkodott Érdsomlyón, ahogy egyébiránt őt magát is többen kísérhették el familiárisai közül Dél-Magyarországra: az abaúji illetőségű bárcai Miklós aligha csak belebotlott véletlenül a nagybáróba az ország egy félreeső, sejthetően minkettejük számára idegen vidékén, hanem egy lehetett a vele odament szerviensei sorában. Az oklevél körüli vizsgálódódást a - datálási javaslatom tekintetében sarkalatos - hadoszlás említésével érdemes folytatnunk. 1283-1284 fordulóján, mint azt a kutatás régóta tudja, a király hadat viselt a lázadozó Kőszegi testvérek ellen: a IV. László személyes vezényletével, Vasban folyó harccselekmények viszont legkésőbb február vége táján befejeződtek, és a királymárcius 10-én - a talán Szolnok vármegyei - Várkonyban, mindenesetre jelentős távolságra a bő egy hónapig ostromolt Borostyánkőtől, április 24-én pedig már Zaránd megyében járt, ezért e hadjáratra - hacsak nem teljes elszigeteltségben töltötte az egész tavaszt - az országbíró május derekán nemigen utalhatott.15 A kutatás - Pauler Gyula álláspontjára hagyatkozva - ugyancsak 1284 tavaszára helyezi a Kőszegi fivérek, Miklós nádor, (ifjabb) Henrik, valamint Péter veszprémi püspök Pécs elleni támadását.16 Lehetséges vajon, hogy az Omodé által említett hadoszlás ezen harcokkal állt összefüggésben, olyképpen, hogy a három Kőszegi - gyors visszavágás és/vagy erődemonstráció céljából végrehajtott - pécsi akciója hírére, alig egy-két hónappal Borostyánkő alóli elvonulása után az uralkodó ismét hadjáratot tervezett, vagy akár indított is a hűtlen Héder nembeli nagyurak ellen? Az eseményről, illetve jelesül: Pécs várának ostromáról csupán egy 1291-ben kiadott magánoklevél narratiojából értesülünk, forrásunk azonban nem tartalmaz semmi olyan információt, amely alapján meg tudnánk állapítani a leírt esemény közelebbi időpontját.17 A kiadvány ugyan Miklóst nádornak, Henriket pedig bánnak nevezi, de utóbbi a szlavón bánság élén első ízben csak ugyanazon év őszén tűnik fel, amikor a hivatkozott oklevelet írták, így, mivel másfelől Miklós nádori hivatalviselése 1291-ben úgyszintén adatolt, minden bizonnyal retrospektív címzésről beszélhetünk, azaz a diploma Pécs megtámadása kapcsán nem az akkori, hanem a készültekor fennálló helyzetnek megfelelően nevezte meg a két bárót. A püspöki székvárost és várat ért
