LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE
Schmidt Anikó: A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának 2020. évi gyűjtőköri tevékenysége. Turul, 94. (2021) 1:43–46. - 1. Értekezések - Lakatos Bálint-Schill Tamás: Földesúri címerből mezővárosi jelvény Dunapataj pecsétjei a 16-20. században
29 báró Száraz György özvegyéhez, Daróczi Katalin asszonyhoz, amelyben arról panaszkodnak, hogy a kalocsai érsek különböző ürügyekkel pénzbírságot rótt ki rájuk. A szinte teljesen református mezővárosban ekkor kezdtek megtelepedni katolikusok is, akiknek első temploma egyszerű lakóház volt; a patajiak e megtelepedést és terjeszkedést is sérelmezték. A levélen a pecsét ép papírfelzetes lenyomata látható.41 Ugyancsak a kalocsai érseki tiszttartóval való jogviták egyik emléke a patajiak kérvénye 1733-ból, amelyen megmaradt a pecsét szép, papírfelzetes nyomata is.42 Egyelőre csak közlésből ismert, datálatlan adat található Vámbéri Gusztáv Kalocsa környékének közigazgatási történetével kapcsolatos 1971-ben megjelent tanulmányában, ahol az egykori Fejér megyei Solti szék három mezővárosa, Solt, Pataj és Kalocsa 18. és 19. századi pecsétjeinek fényképfelvételét is közölte ismertetőjében.43 41 HU-KFL-I.-l.-b.-Dunapataj-l.-b. [Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár, Kalocsai Érseki Levéltár, Kalocsai Érseki Hivatal, Plébániai iratok, Dunapataj, Feudális kori iratok, Vegyes iratok] 1738. júL 1. 42 Borosy András - Kiss Anita: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok IV. 1731-1740. Rövidített szövegközlések és regeszták. Szerk. Horváth M. Ferenc. (Pest Megyei Levéltári Füzetek 36.) Bp. 2004. 66., szövegközlése uo. 67/466. sz. 43 Vámbéri Gusztáv: [Kalocsa és vidéke közigazgatási története (cím nélküli olvasói levél)]. Élet és Tudomány 26. évf. (1971. szeptember 10.) 1730. és 1750., ebből 1750.2. kép. Ez az 1704-es pecsétnyomat első fényképes közlése. 44 Jelenleg a Pataji Múzeum gyűjteményében található, leltári száma 2010.2.1. A pecsét sorsáról adott információt Keményné Pintér Ilonának köszönjük. Vö. Pintér L: Pataj vásári pere i. m.; Pintér Ilona: Pataj úrbéri pere (1795-1877). Bács-Kiskun megye múltjából 19. Szerk. Szabó Attila. Kecskemét 2004. 141-175. 45 HU-MNL-BKML-V.320.a. (9. doboz, 1795. ápr. 24.) 46 Lásd Schill Tamás: Pataj pecsétnyomója 1788-bóL Pataji Hírlap [20. évf.] 2013. december. 13., 13. 47 Pataji Múzeum, leltári száma: 2010.4.1. Pintér Ilona levéltáros szíves közlése szerint a 1704. évi pecsét eredeti pecsétnyomója a 18. század végén évekre, de akár évtizedekre is elveszett a város és földesurak közötti ellenségeskedés idején, majd valamelyik későbbi földesúr könyvtárából került vissza Patajra.44 9. kép - Pataj 1788. évi pecsétje (Schill Tamás felvétele, 2013) A 18. századvégén, 1788-ban egy újabb mezővárosi pecsétnyomót vettek használatba, amelyet minden valószínűség szerint csak egy rövid, huszonkét éves időszakban alkalmaztak a kiadványok hitelesítésére. Ezt egyelőre csupán egyetlen, 1795. április 24-én kelt bizonyságlevélről ismerjük, amelyet Pataj Várossá Bírája és Tanáttsa Petrich József leszerelt katona részére állított ki (9. kép).45 Az obsitos katona huszonhárom éves katonai szolgálata után pataji lakosként egy özvegyasszonyt vett el feleségül, a ki nékie öregségében és... betegségében ’ s nyomorúsá gában gyámola és gondviselője lesz. A dokumentumon szereplő, 2,3 cm átmérőjű, vörös viaszba nyomott újabb pecsét körirata: PATAI VAROS PECSÉTIE 1788. A köriratban a felső részen az évszám szerepel, a szavak között nagy térközök vannak, ennek kitöltésére nem véstek tagolódíszt vagy -elemeket. A pecsétmezőben négy különböző motívumot láthatunk, immár címerpajzs nélkül: középen egy háromszor megnyesett fatörzset, amelyből két új vesszőcske hajt ki; ennek bal oldalán karóra felfutó, termő szőlőinda, jobb oldalán gabonaszálak látszódnak, mindezek alatt pedig vízben halak úszkálnak. Mindez egyszerre utal a Paksy családból származó földesurakra, illetve a mezőváros életének legfontosabb gazdasági tevékenységeire: a földművelésre, a szőlőtermelésre és a halászatra. A pecsét küllemében és az ábrázolt növények és állatok felsorolásszerű megjelenítésében teljesen illeszkedik a korabeli kommunális pecsétképek sorába, talán csak a gazdasági eszközök hiányoznak róla. E pecsét készíttetésének körülményei és alkalmazásának pontosabb ismerete további kutatásokat igényelne.46 10. kép - Az 1810-es pecsétnyomó lapja (Schill Tamás felvétele, 2010) A 19. század elején egyelőre ismeretlen okból újabb mezővárosi pecsétnyomó készült. Igaz, ennek a dokumentumon fennmaradt nyomatát még nem tártuk fel, de magát a vas nyéllel és réz nyomólappal készült pecsétnyomót a Pataji Múzeum történeti tárgyak gyűjteménye őrzi47 (10. kép). A pecsétnyomó átmérője 2 cm, körirata: 1810-PATAY.VAROS.PETSETJE. A pecsétnyomó képének belsejében lévő motívumok alapján az 1788-ban készült korábbi pecséttel vethető össze: a kettéosztott kör felső, kissé nagyobbik felében három gabonaszál és szőlő, alsó felében két hal láthatók, a pecsétből azonban a megnyesett fatörzs hiányzik. Ez távolodott el tehát legjobban az eredeti címerképtől, a felirata azonban az évszámot és írásmódbeli apróságokat leszámítva („Patai” helyett „Patay”, „pecsétie” helyett „petsetje” áll a szövegben) az előzőével azonos.
