LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE
Schmidt Anikó: A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának 2020. évi gyűjtőköri tevékenysége. Turul, 94. (2021) 1:43–46. - 1. Értekezések - Bácsatyai Dániel: A 13. századi uralkodói nagy- és kettőspecsétek kronológiája
4 volt.31 Nem csupán annyi történt ugyanis, hogy a lovagló vitéz pajzsában található kettőskeresztet Stájerország párducára cserélték. A kettőskeresztes címerpajzsot ábrázoló typarium 1257. évi, töredékes lenyomatán32 az országalmát tartó balkéz könyökhajlata jóval kisebb szöget zár be, mint az 1259-től feltűnő új pecséten,33 maga a címerpajzs pedig rásimul a ló nyakára, ellentétben a későbbi ábrával, ahol a pajzs és a sörény között jóval nagyobb a távolság. Az ifjabb király ötvöse tehát teljesen új typariumot készített, amely legkésőbb 1259. május 26-tól egészen az István koronázását követő hetekig használatban volt;34 az uralkodó csak 1270. június 24.35 és július 29.36 között vette használatba királyi kettőspecsétjét. 31 Turul 86. (2013) 78. 32 HU-MNL-OL-DL 42. (Reg. Arp. II/ 1. 1752. sz.) 33 1259. május 26.: AT-StiARein- A III/41. [Rein, Stiftsarchiv]. Fénykép másolata: HU-MNL-OL-DF 286536.; Takács L: Az Árpád-házi királyok pecsétjei i. m. 35. sz. 127-128. 34 V. István koronázására 1270. június 9. és 12. között került sor. Zsoldos Attila: Családi ügy. IV. Béla és István ifjabb király viszálya az 1260-as években. Bp. 2007. (História Könyvtár. Monográfiák 24.) 119-120. 35 HU-MNL-OL-DF 272278. (Lőcse, Státnom archive Presov, Specializované pracovisko Spissky archív v Levoci, Súkromny archív Spisskej kapituly, II. II. 666.) 36 HU-MNL-OL-DL 58405. (Reg. Arp. II/l . 1949. sz.) 37 HU-MNL-OL-DL 491. (Reg. Arp. II/l . 1823. sz.), HU-MNL-OL-DL 539. (Reg. Arp. II/l. 1826. sz.), HU-MNL-OL-DL 567. (Reg. Arp. II/l. 1821. sz.) 38 HU-MNL-OL-DL 57150. (Reg. Arp. 1855. sz.) 39 HU-MNL-OL-DL 630. (Reg. Arp. 1869. sz.) 40 HU-MNL-OL-DL 40054. (Reg. Arp. 1810. sz.) Ehhez hozzávehetjük az íráskép szokatlan, az öreg és az ifjabb király kancelláriájának gyakorlatától idegen voltát és az oklevél végén olvasható hibás alakokat, amelyek a gyakorlatlan írnok hiperkorrekciójának eredményei (debeant molestarii, dupplicii sigillii nostri muniminé). Az oklevél kiadását Id. Árpádkori új okmánytár. I-XII. Szerk. Wenzel Gusztáv. Pest-Bp. 1860-1874. (a továbbiakban: ÁÚO) VIII. 66-67. 41 A Pányoki-rokonság genealógiáját Id. Engel Pál: Középkori magyar genealógia. CD-ROM. Bp. 2001. Pányoki rokonság. 1. tábla Pálóci, 2. tábla Dobó (ruszkai) 42 +1263: HO VI. 116-117. 43 Zsoldos Attila: Magyarország világi archontológiája 1000-1301. Bp. 2011. (a továbbiakban: Archontológia 1000-1301) 120. 44 1263: ÁÚO VIII. 69., 1263: CDCr V. 279., 1263: 1263: Györffy György: Adatok a románok 13. századi történetéhez és a román állam kezdeteihez. I-II. Történelmi Szemle 7. (1962) 7., 1264: ÁÚO VIII. 96., 1265: HO VIII. 99., 1270: Reg. Arp. II/l. 50. 45 1284: CD V/3. 249-251. 46 1338: Anjoukori Okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. I-VII. Szerk. Nagy Imre - Tasnádi Nagy Gyula. Bp. 1878-1920. (a továbbiakban: AO) III. 458. 47 Tripartitum II. 15. § (Werbőczy István Hármaskönyve. Az eredetinek 1517-iki első kiadása után fordították, bevezetésekkel és utalásokkal ellátták dr. Kolosvári Sándor és dr. Óvári Kelemen. Magyarázó jegyzetekkel kíséri dr. Márkus Dezső. Bp. 1897. 250.) Ld. még Szabó János Győző: Adatok Dobó István élettörténetéhez. A családi keretek és hagyományok kialakulása a XIII-XV. században. Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972) 22-23. 48 1339: AO III. 550-552. Az ifjabb király új pecsétnyomóját kétségkívül a Stájer Hercegség elnyerése miatt készítették el, a második kettőspecséten felbukkanó mellékjelek azonban bizonyosan nem a nyugati melléktartomány elvesztésével állnak kapcsolatban. Az új jegyek ugyanis még az 1263. évi oklevelek pecsétjeiről is hiányoznak, sőt a következő évben sem bukkannak fel: 1264-ben három oklevélen is ott függ az ifjabb király mellékjelek nélküli pecsétje.37 Könnyen lehet, hogy a mellékjelek még 1266-ban sem kerültek rá az ifjabb királyi pecsétnyomó-párra. Egy 1266. évi kiadványon olyan pecséttöredék függ, amelynek hátlapján az ágaskodó ló hasa alatti terület látható. Itt lenne a helye az ágakra bomló leveles növénynek, ám ennek nyomát sem találjuk a töredéken.38 Mivel a pecsét hátlapja erősen kopott, ezért távolról sem vehető biztosra, hogy valóban a második kettőspecsét első változatával van dolgunk. Az ellenőrző jegyek 1267-ben azonban már bizonyosan feltűnnek,39 így a pecsét módosítását 1264 (esetleg 1266) és 1267 közé kell tennünk. Nincs egyértelmű válasz arra a kérdésre, hogy miért vésték fel az új ábrákat az elő- és hátlapi typariumxz. Az új elemekkel minden bizonnyal megpróbálták elejét venni, hogy az ifjabb király pecsétjével visszaéljenek; aligha vitatható, hogy IV. Béla és legidősebb fia elhúzódó konfliktusa idején előfordulhatott, hogy az ifjabb király nevében hamis okleveleket állítottak ki. A mellékjelek tehát 1264 és 1267 között kerültek fel István ifjabb király második kettőspecsétjére, amiből természetesen az is következik, hogy hamisnak kell tekintenünk minden olyan 1264 előttre keltezett oklevelet, amelyen a második kettőspecsét második változata függ. Az Országos Levéltár Diplomatikai Levéltárában egyetlen ilyen diploma található. Az oklevélen 1263. évi keltezés olvasható, szövege minden tekintetben kifogástalan, a pecsét azonban elárulja, hogy hamis oklevéllel van dolgunk.40 Az adományos a Ruszkai Dobók és a Pálóciak őse, Pányoki Gergely fia Jakab,41 aki négy Ung megyei birtokot nyert el Istvántól az ifjabb király bulgáriai hadjáratában, különösen a Vidin körüli harcokban szerzett érdemeiért.42 A bolgár hadjárat és Benedek alkancellár szereplése43 korszerű elemek, ráadásul a diploma szövegezésén sem találunk szeplőt; az arenga jellemzően éppen 1263 és 1265 között volt használatos az ifjabb királyi kancellárián.44 Bizonyos tehát, hogy az oklevél hiteles minta után készült. A diplomában feltűnő birtokok közül Rát története deríthet fényt a hamisítás okára. A területre ugyanis nemcsak Pányoki Jakab utódai formáltak igényt, hanem a Baksarokonság is: 1284-ben IV. (Kun) László Simon comes fiainak adományozta az Ung megyei Rát terrát45 A Pányoki- és a Baksa-örökösök 1338-ban vitték dűlőre a vitatott birtok ügyét: az előbbiek az ifjabb király hamis adománylevelével, az utóbbiak IV. László hiteles oklevelével érkeztek a leleszi konvent elé.46 A fogott bírák Kun László adományának érvényét találták erősebbnek, korántsem azért azonban, mert a hamisításra fény derült: hiába szerepelt korábbi dátum a Pányokiak adománylevelén, az ifjabb királyi oklevelek erejét máskor sem tekintették feltétlenül egyenrangúnak az egyeduralkodó királyokéval.47 A Pányoki-örökösök nem hagyták annyiban a dolgot, ám a megszállásuk alatt tartott Rátot - a Zemplén megyei Kereplyével együtt - kénytelenek voltak visszabocsátani a Baksák Csapi-ágát megalapító Simon fia Tamásnak (totas possessiones... Kereplye... ac Rath. .. pleno iure remississent) 48 Az 1330-as évek kudarcai ellenére 1398-ban a Baksa
