LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE
Mucsi László: Iratpusztulások Jász-Nagykun-Szolnok megyében az újkortól a legújabb korig. Zounuk, 34. (2020) 9–34.
Ebből az egy példából kiindulva is szinte megrendítő abba belegondolni, hogy micsoda könyvritkaságok, illetve megyénk története szempontjából értékes iratok maradhattak volna fenn az utókor számára, ha a Szapáry és Horthy család könyvtárát és irattárát nem semmisítik meg. Mindkét iratpusztulás felbecsülhetetlen veszteség a megyei, sőt az országos történetírás számára is. 2 A. Az 1950-es évek selejtezései A selejtezés az iratkezelés egy teljesen normális eleme: ezt ma is gyakorolják a különböző iratképző szervek. Azt, hogy az egyes hivataloknál, hatóságoknál, intézményeknél, gazdasági és pénzügyi szerveknél az iratokat meddig kell megőrizni és mikor selejtezhetők, irattári tervek határozzák meg, a selejtezést pedig a területileg illetékes közlevéltár felülvizsgálja. Az 1950-es évek elején azonban ez nem teljesen így történt. A második világháború után az óriási papírhiány miatt a kormányzat többször is rendelt el selejtezéseket. 1947 decemberében a Minisztertanács egy határozatot adott ki, melyben úgy rendelkezett, hogy „úgy a közhivataloknál és közintézményeknél, mint egyéb intézményeknél a törvényes kereteken belüli és az ezenfelül lehetséges irattári selejtezések haladéktalanul végrehajtandók."9' A selejtezésre vonatkozó pontos irányelveket a belügyminiszter 5411/1948. ein. B. M. számú körrendeleté rögzítette, de ebben a jogszabályban is csak annyi szerepelt, hogy 1867 előtti iratot tilos selejtezni, az iratokat egyenként kell átválogatni és a törvényhatóságok irattáraiban a munkát a főlevéltámoknak kell ellenőrizni.92 A jogszabályok más segítséget nem nyújtottak a selejtezéshez, így félő volt, hogy rengeteg történeti vagy ügyviteli szempontból is értékes irat kerül a zúzdákba. Ennek elkerülése érdekében az Országos Levéltár minden megyének megküldte Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye selejtezési szabályzatát, hogy azt vegyék mintának.93 E körültekintőnek legkevésbé sem mondható szabályozások ellenére a szervek elvégezték a selejtezést. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alispánja 1948. október 8-án azt a jelentést tette a belügyminiszternek, hogy a vármegyénél naponta egy mázsa irat kerül selejtezésre, aminek köszönhetően kb. másfél vagon kiselejtezett irat gyűlt már össze.94 Nincsen arra vonatkozó egyértelmű forrásunk, hogy megyénk területén semmisítettek-e meg ekkor történetileg értékes iratanyagokat, máshol azonban ez előfordult.95 Arra viszont már konkrét adataink vannak, hogy az 1950- es években megyénkben is számos esetben kerültek a MÉH telepekre fontos iratok. 91 14.525/1947. számú minisztertanácsi határozat a papírtakarékossággal és az irattári selejtezés végrehajtásával kapcsolatos kérdések tárgyában. Magyar Közlöny, Rendeletek Tára. 279. sz. 1947. december 10. 3166. p. 92 A belügyminiszter 5411/1948. ein. B. M. számú körrendeleté a selejtezés végrehajtása során irányadó egyes szempontok tárgyában. Magyar Közlöny, Rendeletek Tára. 115. sz. 1948. május 22.1127. p. 93 KISS Mária: Szombathely város levéltára. In: Vass megye múltjából III. Levéltári évkönyv. (Szerk.: KISS Mária) Szombathely, 1986. 370. p. 94 MNL JNSzML IV. 407. Alispán iratai. 6374/1949. Jelentés a selejtezés végrehajtásáról. 1948. október 8. 95 Példának lásd: KISS József Mihály: A Magyar Képzőművészeti Főiskola Rektori Hivatalának iratai 1871-1949. Segédlet. Bp., 2006. 5. p. Az állami szervek irattári anyagának egységes szempontok szerint történő selejtezését az 1950. évi 29. törvényerejű rendelet írta elő, amit a selejtezési eljárást szabályozó 28
