LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE
Mucsi László: Iratpusztulások Jász-Nagykun-Szolnok megyében az újkortól a legújabb korig. Zounuk, 34. (2020) 9–34.
Fülek a 17. század második felében komoly szálka volt a törökök szemében, az itt állomásozó katonák ugyanis portyázásaikkal gyakorlatilag ellenőrzésük alatt tartották a Duna-Tisza közi hódoltságot. A füleki várat végül 1682-ben Ibrahim pasa vezetésével vette ostrom alá a török hadsereg, amelyhez az egy évtizede szélnek eresztett magyar végvári katonaság is csatlakozott, Thököly Imre vezetésével.5 Sajnos az ostrom során a vármegyei levéltár három nagy ládát megtöltő iratai szinte kivétel nélkül a tűz martalékává váltak. Lényegében csak az 1657 utáni közgyűlési és törvényszéki jegyzőkönyvek menekültek meg a pusztulástól.6 Ez az egyik oka annak, hogy a megyénk történetére vonatkozó közép- és kora újkori forrásanyag meglehetősen hiányos. Fülek eleste után a vármegyei nemesi közgyűléseket felváltva Gácson, Losoncon és Rimaszombaton tartották, 1687 után pedig ismét Egerben.7 A Hevessel egyesített Külső-Szolnok vármegye levéltára Egerben működött, ennek következtében a Külső-Szolnok vármegyére és településeire vonatkozó iratok 1876-ig, az egyesített vármegye felbomlásának időpontjáig ma is ott, a Magyar Nemzeti Levéltár Heves Megyei Levéltárában találhatók meg.8 5 SZAKÁLY Ferenc: Két elvesztegetett évtized: 1664-1683. In: Nagy képes millenniumi hadtörténet. 1000 év a hadak útján. (Szerk.: RÁCZ Árpád) Bp., 2008.183-187. p. 6 BÁN P. 2011.39. p. 7 CSEH G. 2018. http://jnszmtisztviselok.hu/tanulmany/01_02_05.html (Utolsó megtekintés: 2019. 09.15.) 8 Meg kell jegyezni, hogy a Bach-korszakban végbemenő közigazgatási átszervezések következtében 1850. október 31-én a külső-szolnoki részeket leválasztották Heves megyéről, aminek következtében 1860-ig a vármegye ismét önállóan működött. Ennek az eseménynek azonban nem volt számottevő hatása megyénk iratanyagának mai elhelyezkedésére. CSEH G. 2018. http://jnszmtisztviselok.hu/tanulmany/01_02_07.html (Utolsó megtekintés: 2019.11. 03.) 9 SZIKSZAI Mihály: A Jászkun Kerület közigazgatásának története. In: FÜLÖP T. - CSÖNGE A. (szerk.) 2018. http://jnszmtisztviselok.hu/tanulmany/01_01_03.html (Utolsó megtekintés: 2019. 09.15.) 10 CSEH Géza: A Nagykunság leírása az 1699. évi Pentz-féle összeírásban. In: Zounuk. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 17. (Szerk.: ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária) Szolnok, 2002.196-197. p. Lásd továbbá: BELLON Tibor: Beklen. A nagykunsági mezővárosok állattartó gazdálkodása a XVIII-XIX. században. Karcag, 1996.15-16. p. 11 CSEH Géza: A Jászság leírása az 1699. évi Pentz-féle összeírásban. In: Zounuk. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 10. (Szerk.: ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária) Szolnok, 1995. 214. p. A megyénk területén elhelyezkedő települések közép- és kora újkori története azért is kutatható rendkívül nehezen, mert a törökkel vívott háborúk és a Rákóczi-szabadságharc idején, a hadseregek folyamatos mozgása következtében rengeteg település elnéptelenedett, vagy elpusztult. Ez a pusztítás nem csak Külső-Szolnok vármegye településeit érintette, hanem a Jászság és a Nagykunság városait és falvait is. A jász és a kun székek helyi igazgatása és jogszolgáltatása a hódoltság időszakában is megőrizte az autonómiát. A törökök tiszteletben tartották a széki igazgatást.9 A Nagykunságot azonban a 16. században kétszer is végigpusztították: egyszer 1552-ben, néhány nappal Szolnok várának ostroma előtt, valamint 1566-ban, amikor a Szigetvár alól hazafelé tartó tatár csapatok dúlták fel a vidéket.10 A következő nagy megpróbáltatás a 17. század végén, a felszabadító háborúk időszakában jött el. Igaz, hogy a Jászságból rengetegen elmenekültek ekkor, a településhálózat mégis viszonylag épségben vészelte át ezt az időszakot. A ma is fennálló községek közül a 17. század végén mindössze Jászágó és Jászboldogháza volt lakatlan.11 A Nagy11
