LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE
Arany Krisztina: Levéltári iratajándékozások a Mikes Kelemen Program keretében – a levéltári koordináció első két évének tapasztalatai, Turul, 92. (2017) 2:104–107. - 3. Könyvismertetés - Társadalom és családkutatás. Egy francia-magyar genealógiai kiadvány bemutatása. Ildikó Szerényi-József Berkes: Retrouver ses ancétres hongrois (ism. Körmendy Lajos)
109 megvetéssel, a gyerekek alig ismerik a nagyszüleiket, a felmenőikről pedig nem is hallottak. A modern ember elvágta a múlthoz vezető szálakat, ami történelmi diszkontinuitást jelent, és aminek gyökértelenség a következménye. Ebből az identitászavarból és gyökértelenségből ered a modern családkutatás mint társadalmi jelenség: a közösségeiben bizonytalan vagy egyenesen közösségek nélkül maradt modern ember így próbálja - virtuálisan - megtalálni az elveszett közösségét, a nagycsaládját, és így próbálja rekonstruálni a történelmi kontinuitást. Ha mindezt tekintetbe vesszük, akkor világossá válik, hogy miért az 1950-es években és miért Amerikában kezdődött a családkutatási hullám. És az is érthető lesz, hogy ez a „mozgalom” miért terjedt át Európára 10-20 évvel később: a kontinensünk nyugati felében körülbelül ekkortól datálódik a fogyasztói társadalom, és ezzel párhuzamosan felgyorsult a közösségek bomlása. Némi fáziskéséssel a hullám elért Kelet-Európába is, és bár a fogyasztói társadalom itt csak részben valósult meg a 1990-es évektől kezdődően, a közösségek már itt is szétestek, részben az előbb említett strukturális okok miatt. A fentiekből kitűnhet, hogy a családkutatást általában, és minden kiadványt, egyesületet, rendezvényt, tanfolyamot stb., ami ezt a célt szolgálja, én pozitív dolognak ítélek, mert némiképp ellensúlyozhatja a társadalmi elidegenedést. Több okból is irigylésre méltó a Retrouver ses ancétres... (Keresem az őseimet...) című francia sorozat. Nagyon igényes a kötetek szerkesztői-grafikai munkája. Sok, francia nyelvterületre vándorolt náció leszármazottai találnak részletes útmutatást az elődeik felkutatásának lehetőségeiről. De ami engem a legjobban megragadott, az a tartalmi komplexitás, ami a következő ismertetésből, gondolom, ki fog tűnni. Viszont ez a komplexitás csapdát is rejthet, mert a kötött terjedelem miatt sok mindenről kell nagyon röviden beszélni. Borotvaélen egyensúlyoztak a magyar kötet szerzői, mert például pár oldalon kellett összefoglalniuk a könyv témájához szükséges legfontosabb magyar történelmi eseményeket, úgy, hogy egyúttal informatívak is legyenek. Hasonló dilemma merülhetett fel a történeti földrajz leírásnál vagy a közigazgatási változások ismertetésénél. Az olvasó fogja eldönteni, hogy ez mennyire sikerült. Bár a kiadvány magyar ősökről szó, azt nem szabad csak magyar szemmel olvasni. Egy tudományos ismeretterjesztő könyv sikerének egyik kulcsa az, hogy mennyire tudja felmérni a jövendő olvasók tudását és érdeklődését, mert csak így tudja megfelelően prezentálni a mondanivalóját. A szerkesztő és a szerzők nyilvánvalóan tisztában voltak ezzel a követelménnyel. Ahogy én látom, a szerzők által elképzelt, átlagos olvasó már nem vagy rosszul beszél magyarul, keveset tud a magyar történelemről és viszonyokról, nem ismeri a jogi környezetet és a genealógiai forrásokat, a levéltári kutatásban pedig teljesen járatlan. Ennek megfelelően kellett röviden és érdekesen (színesen) tájékoztatni az olvasót. A könyv bőven el van látva illusztrációval, összesen 126 db szerepel a 128 oldalon. Minden fejezetcímet egy rövid tartalmi kivonat követ. A könyv populáris jellegét erősítik a lapszéleken, szövegdobozokban megjelenő kiemelések. Ezek olyan dolgokra hívják fel a frankofón olvasó figyelmét, melyek fontosak a tárgyalt témával kapcsolatban, esetleg kuriózumok. Most lássuk röviden, hogy konkrétan mit tartalmaz a könyv. A bevezető után egy általános információkat tartalmazó fejezet (Présentation générale) következik, amiben szerepel egy, a genealógiai vonatkozásokat kiemelő történelmi bevezetés és egy vázlatos történeti földrajzi leírás. Két oldal van a genealógiai kutatás jogi feltételeiről. Olvashatunk a magyar családnevekről és névadásokról, végül a legfontosabb magyar genealógiai forrásról, az Országos Levéltár anyakönyvi mikrofilm gyűjteményéről (La collection des microfilms). Én ezt az alfejezetet a forrásokhoz tettem volna. A következő fejezet a családkutatásnál szóba jöhető legfontosabb társadalmi csoportokat, rétegeket tárgyalja (Les groupes sociaux), a nemeseket, a polgárokat, a jobbágy-parasztokat stb., lévén, hogy eltérő volt a társadalmi helyzetük és a jogállásuk, ezért más források vonatkozhatnak rájuk. A leghosszabb fejezet - logikusan - a családkutatásnál használható forrásokról szól (Les sources). A források közül - szintén érthetően - az egyházi anyakönyvek tárgyaltatnak a leghosszabban. Az olvasó némi egyház- és vallástörténeti ismertetés után megismerkedhet az anyakönyvek nyelvével, gyakorlati, hasznos tanácsokat kap a kutatást illetően. A könyvben az egyházi anyakönyvek után következnek az állami anyakönyvek. Bár a genealógiai kutatások legfontosabb forrásbázisát az egyházi és az állami anyakönyvek adják, ez nem jelenti azt, hogy más, kiegészítő fontos források ne jöhetnének szóba. így ismerteti a könyv a nemesség-, illetve címeradományozással kapcsolatos iratokat, a 19-20. században keletkezett genealógiai gyűjteményeket (Daróczy, Nagy Iván stb.), majd a különböző történeti összeírásokat (adóösszeírások, nemesi összeírások stb.). Mivel szorosan összekapcsolódnak a forrásokkal, ismertetőt olvashatunk a névváltoztatásokról, az amerikai kivándorlással kapcsolatos iratokról, a nagy, 18. századi betelepítésekkel kapcsolatos iratokról, majd a canonica vizitációkról, vállalati-intézményi személyzeti nyilvántartásokról... Nem folytatom, ebből is látszik, hogy a szerzők minden lényeges családkutatási forrást számba vettek. A kiadvány egy fontos fejezete hasznos információkat ad a kutatóknak (Informations pratiques). így olvashatunk a mikrofilmes kutatásról, az anyakönyvek digitalizálási projektjéről, a másolatkérésről. Az on-line kutatással kapcsolatban részletes, képi illusztrációkkal megtámogatott gyakorlati tanácsokat kap a kezdő kutató. Bár a kiadvány szerzői az Országos Levéltár munkatársai voltak, nem vakította el őket az intézményi sovinizmus, más szervezetek munkájára és adataira is felhívják a figyelmet. így szerepel ebben a fejezetben a MACSE (Magyar Családtörténet-kutató Egyesület) tevékenysége, a Mormon Egyház által működtetett Family Search, amely a világ legnagyobb genealógiai gyűjteményét gondozza, valamint a magyar egyházi levéltárak digitálisan elérhető iratanyaga. Nagyon hasznos lehet a kezdő kutatóknak az az alfejezet (Étude de cas d’une recherche généalogique), melyben egy képzeletbeli család példáján írják le a szerzők a kutatási módszereket: a kiindulópontot Tóth József adatai jelentik, aki 1891. október 20-án született Szabadkán, és akit katolikusként kereszteltek meg... Hasonlóan praktikus az az alfejezet (Les difficultés de la recherche), amely a családkutatási munka várható nehézségeit írja le. A könyvet egy viszonylag terjedelmes függelék zárja. Találhatunk itt rövid ismertetőt néhány magyar származású, Franciaországban is ismert művészről, történeti személyről Bercsényi Lászlótól (Ladislas de Bercheny, Franciaország marsallja, a francia
