LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE
Arany Krisztina: Levéltári iratajándékozások a Mikes Kelemen Program keretében – a levéltári koordináció első két évének tapasztalatai, Turul, 92. (2017) 2:104–107. - 2. Kisebb cikkek - Maczelka Árpád-Künstlerné Virág Éva: Adalékok Felsőőr 18-19. századi társadalom és birtoktörténetéhez egy, a Mikes Program keretében Ausztráliából hazatért irategyüttes tükrében
Maczelka Árpád-Künstlerné Virág Éva* Adalékok Felsőőr 18-19. századi társadalom- és birtoktörténetéhez egy, a Mikes Program keretében Ausztráliából hazatért irategyüttes tükrében * A bevezető szöveget Maczelka Árpád, az iratjegyzéket Künstlerné Virág Éva készítette. 1 Kovassy Mariann tájékoztató levele: „Örülök, hogy szerencsésen megérkeztek az iratok és letettem a gondoktól. Az okmányokat csutárpataki Saághy Dezső bízta rám, akit 1949-ben ismertem meg Bonegillaban (Ausztrália) a bevándorlók táborában. Hosszú éveken keresztül tartottuk a kapcsolatot, Dezső sokat segített a cserkészetben, tanította faragni a fiatalokat és értékelni a magyar nyelvet és a más magyar kincseket. Megtaláltam egy pár régi levelét, írta hogy 1000 holdon gazdálkodott a család Gömörben. Rajongásig szerette a földet. A rozsnyói premontrei gimnáziumban is magyar nevelést kapott. Az Alföldön is volt valami birtok, Tiszadob közelében, amit aztán átvett az állam. Itt Ausztráliában szolgált az ausztrál hadseregben, iskolában tanított, festett, faragott. Feleségével vettek egy kis birtokot és ott végre megtalálta a nyugalmat a föld közelében. Egy pár éve már, hogy meghalt hosszú betegeskedés után.” 2 Nagy Iván: Magyarország családai. Czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. X. köt. Pest, 1863. 6. 3 Nagy I: i. m. X. k. Pest, 1863. 8. Az alábbiakban a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában (MNL OL) őrzött, P 2257 - 732 - 1. Seper/Sejper család iratai jelzetű irategyüttest kívánom bemutatni. A 2016- ban hazakerült 18-19. századi iratanyag jól jellemzi a magyar diaszpóra közösségekben őrzött írott emlékek sokszínűségét. Az emigrációs élet dokumentálásán túl, amely történeti szempontból kulcsfontosságú, e közösségek történetének feltárásához, sok más, értékes, az évszázados történelmi örökséget bemutató irat bukkant fel a gyűjtés során. Ilyen a most bemutatandó 15 iratból álló gyűjtemény is, amelyhez sok szempontból kötődőm. 2015. november 1-től az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárosaként lettem a Mikes Kelemen Program megbízott kutatója, és így négy és fél hónapot töltöttem Melbourne-ben és környékén. Feladatom az ausztráliai magyar diaszpóra hungarika dokumentumainak gyűjtése, hazaszállításra való előkészítése volt. A terepmunka során azt tapasztaltam, hogy az ausztráliai magyarság helyzete különleges, még a diaszpóra magyarság más területeken élő tagjaihoz képest is. Ennek oka az anyaországtól való távolság. Még az észak- és dél-amerikai magyarság is jóval könnyebben tudott hazalátogatni, mint az ausztráliai, jobban élhetett bennük a remény, hogy ha a politikai vagy gazdasági helyzet rendeződik, akkor visszatérhetnek egyszer majd Magyarországra. Számos személyes beszélgetés, valamint a terepmunka során készített 15 oral history interjúból az a következtetés vonható le, hogy az a személy, aki öt év háború utáni táboréletet követően Nyugat-Európából Ausztrália felé vette az útját, már leszámolt a hazatéréssel. Ehhez még kezdetben reménysugárként, majd kiábrándító realitásként járultak hozzá az 1956-os őszi események. A most bemutatásra kerülő iratanyag ezért is különleges: azzal, hogy fennmaradt, a család földhöz való jogának biztosítójaként, a tulajdonos reményeinek manifesztációjaként várta rendeltetés szerinti funkciójának betöltését. A dokumentumok emellett fontos genealógiai és helytörténeti forrásként is értelmezhetők. Az iratokat Magyarországról csukárpakai Saághy Dezső vitte ki az országból, akivel ausztráliai tartózkodásom alatt sajnálatos módon már nem volt módom interjút készíteni. Mivel Saághy Dezső aktív tagja volt a melbourne-i magyar közösségnek, különösképp a cserkészetnek, az iratanyag hazakerülésében fontos szerep hárult a helyi cserkészet meghatározó tagjaként Kovassy Mariannra. Ö gondoskodott az iratanyag hazajuttatásáról, amint ezt az adomány hazaérkezését követő levelezésből tudhatjuk.1 Saághy Dezső emlékét máig őrzi az általa készített két kopjafa, amely a melbourne-i Magyar Központ területén található. Az adományozótól tudom, hogy Saághy Dezső magát a család csukárpakai ágához sorolta, amelyről Nagy Iván genealógiai műve is említést tesz.2 Nagy leírásából kiderül, hogy a család Vas, Sopron és Pozsony megyei ággal is rendelkezik, nevének előtagját a volt Sopron vármegyei településről kapta, amit ma Nagypaka (Vel’ká Paka) részeként találhatunk meg a Dunaszerdahelyi járásban. A dokumentumokat tanulmányozva azonban az látható, hogy az iratanyag területileg Alsóőrhöz, valamint Vas megyéhez köthető, a forrásokban többször megtalálhatók az Eördög, Horvát és a Seper családnevek, Sághy (vagy Saághy/ Sági) családnévről viszont nem tesznek említést. Nagy Iván művéből kiderül, hogy az Eördög, Horvát és Sághy családok rokonságban álltak egymással, így érthető az iratok megőrzése is.3 Joggal feltételezhető tehát, hogy az iratokat Ausztráliába magával vivő Saághy Dezső a család Sopron megyei ágához köthető. A tizenöt dokumentumból álló irategyüttes döntő többsége a vasvári és vasvár-szombathelyi káptalan kiadványa.
