LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE
Arany Krisztina: Levéltári iratajándékozások a Mikes Kelemen Program keretében – a levéltári koordináció első két évének tapasztalatai, Turul, 92. (2017) 2:104–107. - 1. Értekezések - Szabó Dorottya: „Modernkori párhuzamos életrajzok” Az emigráns lét kettőssége Lendvay-Zwickl Jenő irathagyatéka tükrében
95 kutató két, egymással ellentétes „előjelű”, párhuzamos gondolatvilág kibontakozásának lehet tanúja. A The Ottawa Journal című napilap Saturday Section hétvégi magazinjában megjelentetett, korábban már említett cikkben Zwickl az állampolgári hasznavehetőség szemszögéből fejtegette a bevándorlók kétkezi munkára kényszerítését. Ügy nyilatkozott, hogy amíg nem tud végzettségének, szakmai tudásának megfelelő állást elfoglalni, hanem helyette a létfenntartásért házakat takarít, karbantartási és falazási munkákat végez, addig új hazája iránti legfőbb kötelességét - hogy annak hasznos állampolgára legyen - nem tudja lelkiismeretesen teljesítni. E portré születésével egy időben, szintén 1957 januárjában megjelent egy tárca a Kanadai Magyar Újság hasábjain, ugyancsak Zwickl Jenő tollából. Ebben a szerző háláját fejezte ki a kanadai népnek és a már korábban Kanadába emigráló, ott gyökeret eresztett magyaroknak, amiért családjával és sorstársaival együtt megadták neki az újrakezdés lehetőségét „a mesék országában”.32 Ennek szellemében bírálta a „Hazatérők!... Hozzátok szólok magyar hazatérők!” című cikkében is a Kanadából Magyarországra visszatérő és ennek érdekében éhségsztrájkba fogó magyarokat: „Kanada népe a maga megértő szerető gondoskodásával gondoskodott rólunk, de Ti rólatok is! Minden térítés nélkül hozott bennünket fiai közé! Otthont, nyugalmat biztosítva számunkra, családunkra! A nyelv nehézségei mindannyiunknak megvoltak és megvannak ma is, de ezek átmeneti állapotok kell, hogy legyenek! [...] Ti megtorpantatok e kezdeti nehézségek árán, pedig Ti is ismeritek az Á.V.O.-t, nomeg [sic!] a sztahanovista munkatempót az »önként« jegyzett békekölcsönökkel körítve. Hazatértek... [...] Sztrájba - éhségsztrájba [sic!] léptek, »akárcsak odahaza« - ha [Kanada] időre nem szállít haza benneteket! E tettetekre nem találok megfelelő kifejezést, csak annyit - bár Ti tettétek - nemcsak Kanada népét bántottátok meg, megbántottátok, méghozzá súlyosan az itt maradt magyarságot, kivel nem is olyan régen tán együtt harcoltatok az orosz tankokkal, az Á.V.O.-val szemben hazánk szabadságáért! [...] Megbántottátok a rég emigrációban élő magyar testvéreiteket, kik önzetlenül - hosszú évek múlása után is megtartották büszkén magyarságukat - segítő kezet nyújtottak felénk, de Ti felétek is!”33 32 „Egy menekült köszöneté Kanadának”. Ottawa, 1957. január 13. Kanadai Magyar Újság, Winnipeg. MNL OL - P 2343 - 1. - 10. - 7. - No. 6. 33 A megjelenési adatok nem ismertek, a cikk feltehetően a Kanadai Magyar Újság hasábjain jelent meg. MNL OL - P 2343 -1. - 10. - 7. - No. 2. 34 „Gondok; - Gondolatok...”, 1957. június 28. Kanadai Magyar Újság, Winnipeg. MNL OL - P 2343 -1. - 10. - 7. - No. 7. 35 MNL OL - P 2343 - 1. - 10. - 4. tétel 36 MNL OL - P 2343 - 1. - 10. - 5. - No. 6. Az egymással ellentétes, párhuzamosan megírt álláspontokat az magyarázhatja, hogy a „hasznos kanadai állampolgár” ideája a The Ottawa Journal című angol nyelvű napilap hétvégi magazinjában jelent meg, melynek célzott olvasóközönsége Ottawa város kanadai lakossága volt. Ezzel szemben a magyar nyelvű cikkek a kint élő, már korábban kitelepülő „kanadás magyarok” számára íródtak. Feléjük Zwickl Jenő inkább a befogadás felett érzett háláját és a magyar összetartozást igyekezett hangsúlyozni. Mint ’56-os kivándorlók, Zwickl és társai bizonyos tekintetben a kanadai magyarságon belül is külön csoportnak számítottak, és fontos céljuk lehetett, hogy amennyire csak lehetséges, e különállást minimalizálják. Zwickl Jenő kezdetben az ottawai Spartan Air Service-nél kapott munkát. Az irathagyatékban szereplő újságkivágások és az emlékirat összevetésekor a kutató itt ismét a korábbi kettősségbe botlik. A visszaemlékezés írója egyfelől forró háláját fejezte ki a Spartan Air Service vezetőségének és az ott dolgozóknak mind a maga, mind az ott dolgozó többi magyar munkavállaló nevében, ugyanakkor 1957. június 28-án a Kanadai Magyar Újság hasábjain megjelent - természetesen magyar nyelvű - cikkében már a munkavállalás nehézségeit, a végzettségükhöz nem kötődő munkakörök ellátásának problémáját, a nyelvtudás hiányának negatív hatásait boncolgatta.34 Helyzete az emlékirat tanúsága szerint 1963-ig nem változott különösebben, ekkor azonban az ottawai Plant Research Institute-nAl végre lehetősége nyílt a szakmájában való elhelyezkedésre. S bár a visszaemlékezés tanúsága szerint a cégen belüli hierarchia lépcsőfokait már nem tudta megmászni, de szakmájához való visszatalálását mégis keserédes örömmel üdvözölte visszaemlékezésében: „Üj munkahelyemen örömmel és boldogan kezdtem el dolgozni, hisz kollégákkal dolgoztam, nomeg [sic!] virágokkal és bogarakkal.”35 Hogy Lendvay-Zwickl Jenő megélhetési és főleg szakmai felemelkedésének kilátásai a kivándorlást követően megfeneklettek, azt tulajdonképpen a sokat hivatkozott, Kovács György által írt ajánlólevelek is bizonyítják. Az első változatban például a „To whom it may concern" megszólítás szerepelt, ami arra enged következtetni, hogy noha a levél többi részét magyarul írták, az mégsem kizárólag a kanadai magyar származású munkaadóknak szólt. (Lendvay-Zwickl ekkor már amúgy is évek óta a Plant Research Institute munkatársa volt.) A második nyilatkozat az elsőnél valamivel részletesebb, és Lendvay-Zwickl szakmai jártasságának felsorolásánál megemlíti az erdészeti ismeretek és gyakorlat meglétét is. Ismerve azt, hogy Kanada jó szívvel fogadta az erdőgazdálkodásban, fakitermelésben járatos képzett munkaerőt, feltételezhető, hogy - talán az első ajánló kudarca után - Kovács a másodikba olyan képességeket és képzettséget is igyekezett belefoglalni, melyek a levél alanyának sikeres(ebb) elhelyezkedését segíthetik. Ahogy erre már utaltam, Kovács külön hangsúlyozta gyerekkori ismerőse emberi kvalitásait, példaértékű helytállását, melyek őt jobb életvitelre predesztinálnák választott új hazájában is: „Szeretném különösen kiemelni a szakmai tudáson túl egyéb kvalitásait: szorgalmát, energiáját, megnyerő fellépését, bánni tudását beosztottjaival és segítőkészségét.”36 A visszaemlékezés tanúsága szerint az ajánlólevelek nem érték el céljukat: Lendvay-Zwickl megrekedt a Plant Research Institute-nál és 1972-ben bekövetkező nyugdíjazásáig az intézet munkatársa maradt. Az 1965-ös év két fontos változást hozott Zwickl Jenő életében. Szeptember 22-én kapta meg a kanadai állampolgárságot, amellyel szinte egy időben felvette a Lendvay-Zwickl vezetéknevet. A jelzés egyértelmű: németes hangzású neve
