LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE

Arany Krisztina: Levéltári iratajándékozások a Mikes Kelemen Program keretében – a levéltári koordináció első két évének tapasztalatai, Turul, 92. (2017) 2:104–107. - 1. Értekezések - Szabó Dorottya: „Modernkori párhuzamos életrajzok” Az emigráns lét kettőssége Lendvay-Zwickl Jenő irathagyatéka tükrében

91 Ez az út egyfelől a felajánlott iratok átvizsgálását, rende­zését, másfelől utazásra való előkészítését célozza. Az elmúlt évekből számos ilyen példát találunk. Ilyenkor az Országos Levéltár munkatársai a kapott értesülések alapján az őrzési helyre utaztak, ott minimum négy-öt napot, de olykor heteket is eltöltve irategyütteseket rendeztek, dokumentálták mind­ezt, a szelektálást követően pedig szállítódobozokba rendez­ték a hagyatékokat, előkészítve azokat a későbbi utaztatásra, majd megszervezték magát a szállítást. Az effajta munka együtt járt kapcsolatépítésekkel is, amelyek során a levéltá­rosok kifejezésre juttathatták az Országos Levéltár fogadó­készségét, partneri hozzáállását. Több olyan esetről tudunk, amikor később azért jelentkezett be a levéltárba egy újabb kül­földi iratajándékozó, mert a korábbi munkatársi „körút” meg­győzte ő(ke)t a kapcsolatfelvétel kezdeményezéséről. Ezeket a célzott kiutazásokat leginkább a Nemzeti Kul­turális Alap által meghirdetett Ithaka-program biztosította az Országos Levéltár számára. Az Ithaka-pályázatok felhasz­nálási lehetőségei kiválóak, hiszen segítségükkel olyan gyűj­temények kerültek Magyarországra, melyek elhelyezésével sok, az országból ötven-nyolcvan-száz éve kiszakadt mozaik került vissza eredeti helyére. Másfelől viszont a pályázatok csak korlátozott mozgásteret nyújtottak az intézmény szá­mára, hiszen mindig konkrét esetekre, dokumentált informá­ciókra hivatkozva lehetett őket kezdeményezni. Rendszeres, koncepciózus iratmentésre ezek az utak nem adtak lehetősé­get. A pályázáskor megfelelő háttérismerettel kellett rendel­keznünk a magyar emigrációról, ismerni kellett a menthető, begyűjthető anyagokat, és fel kellett tudni azt is mérni, hogy az iratmentés lebonyolításához és az iratanyag hazahozatalá­hoz mely anyagi és szellemi erőforrások lesznek igénybe vehe­tők. A pályázati elszámolások ráadásul kimondottan nehéz­kesek (voltak), különösen tengerentúli utazások esetén.4 4 A tengerentúli angolszász országokban például nem ismerik az ÁFA-s számla fogalmát, így például egy amerikai út esetében a napi kiadások elszá­molása jószerint lehetetlen vállalkozás. 5 A Miniszterelnökség által életre hívott Mikes Kelemen Programról bőveb­ben az alábbi két hivatkozáson olvashat az érdeklődő: http://mnl.gov.hu/ mnl/ol/hirek/mikes_kelemen_program (letöltve: 2017. május 5.), illetve http://mnl.gov.hu/mnl/ol/hirek/bovulo_tortenelem_emigracio (letöltve: 2017. május 5.). 6 Arany Krisztina: Levéltári iratajándékozások a Mikes Kelemen Program keretében - a levéltári koordináció első két évének tapasztalatai címmel. 7 A Hungarika munkacsoport tevékenységéről további információ az alábbi weboldalon olvasható: http://mnl.gov.hu/hungarika.html (letöltve: 2017. május 5.). 8 Jó példa erre Szathmáry Lajos hagyatéka, melyet az MNL Országos Levél­tára 2014-ben szerzett meg, a Szerencsejáték Zrt. támogatásával. Az iratha­gyaték jelzete: MNL OL - R 399. 9 E gondolatok Kovács Eleonóra: „Hagyaték, mentés, gyűjtés: emigráns magyarok iratainak gyűjtési tapasztalatai” című előadásából valók, köz­lésük a szerző szíves engedélyével történik. Az előadás a Hagyatékok fel­dolgozásának interdiszciplináris tanulságai elnevezésű, 2016. május 5-én az MNL Veszprém Megyei Levéltárában tartott konferencián hangzott el. Ezért nagyszerű lehetőség a Miniszterelnökség által lét­rehozott Mikes Kelemen Program,5 melyhez a Magyar Nem­zeti Levéltár 2015-ben csatlakozott. A program ugyanis több hónapon keresztül biztosít állandó gyűjtőpontokat a tenge­rentúli magyar kolóniák közelében, melyek „üzemeltetői”, a Mikes-kutatók mind a kapcsolatépítési, mind a feltáró, mind az utazásra elkészítő munkát elvégzik. A program infrastrukturális háttere pedig arra is lehetőséget ad, hogy az összegyűjtött iratokat szervezetten hazahozzák. A program­ról, a levéltári részvételről és az eddigi eredményekről beszá­moló olvasható jelen füzetben is a program levéltári koordi­nátorának tollából.6 A tengerentúli iratanyag hazahozatala, nyilvántartásba vétele szervesen illeszkedik a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának hungarika munkacsoportja, által vég­zett feladatokhoz. Ez összegzi és nyilvántartásba veszi az ösz­töndíjjal, pályázatokkal külföldön kutatók (a nem elsősorban a levéltár munkatársai által készített) hungarikajelentéseit, vagyis az épülő levéltári hungarikakataszter részévé emelik a kutatói beszámolókat, közkinccsé téve a kutatói tapaszta­latokat.7 Az Országos Levéltár állományába a közelmúltban begyara­­pított emigráns hagyatékokról általánosságban elmondható, hogy hosszú előkészítés és szintén hosszas feldolgozói, ren­dezési munka után kerültek, kerülnek be, akkor is, ha tartal­mukról volt, van előzetes adatunk. A rendezés során az anya­gokat irattípus szerint osztályozva látható, hogy legtöbbjük „vegyes iratanyag”, melyben keverednek a magán-, a félhiva­talos és a hivatalos iratok. Igen gyakran tartalmaznak olyan egyesületi anyagot, mely más forrásból nem megismerhető, melyre a jelen tanulmányban érintett Ottawai Magyar Egye­sület is jó példa. Az emigráns lét sajátossága tehát az iratok őrzésében is megmutatkozik, a diaszpóra magyarságának ha­gyatékaiban a magániratok leggyakrabban nem választhatók el az emigráns egyesületek és intézmények anyagától. Erről a későbbiekben még szó esik majd. Az arisztokrata és nemesi családok iratai általában kie­gészülnek a család történetére, vagy más családok történe­tére vonatkozó genealógiai és heraldikai anyaggal is. Ehhez olykor gyűjtő tevékenység is társulhat, nem kutatói, hanem kimondottan gyűjtői hozzáállásból eredeztetve.8 A vegyes iratanyagok közé „keveredett”, vagy tisztán magániratokból álló hagyatékok értékét pedig az adja, hogy általuk szemta­núi tapasztalatokkal gazdagodhatunk, közvetlenebb módon ismerhetjük meg a kutatni kívánt korszakot. Ezek az iratok megfelelnek a „történelem alulnézetből” szemléletmódnak is.9 3. A kanadai magyar kivándorlás történetének áttekintése A Torontói Magyar Ház anyagával beérkezett hagyatékok értékeléséhez, a vegyes iratanyagok létrejöttének megértésé­hez elengedhetetlen felidézni a Kanadába történő magyar ki­vándorlás történetét. A szakaszos emigráció több ponton is magyarázhatja, hogy miért tapasztalható a hagyatékokban egyfajta „párhuzamos életrajzi” jelenség: az emigránsokról általánosságban elmondható, hogy egyfelől erősen töreked­tek a befogadó állam nyelvének, kultúrájának elsajátítására,

Next

/
Thumbnails
Contents