LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE
Arany Krisztina: Levéltári iratajándékozások a Mikes Kelemen Program keretében – a levéltári koordináció első két évének tapasztalatai, Turul, 92. (2017) 2:104–107. - 1. Értekezések - Kurecskó Mihály: Kovrig Béla élete személyes iratai tükrében
78 kijelentette, hogy Németország a háborút elvesztette, így az ország „teljes politikai és társadalmi rendszerváltás előtt” áll, valamint felhívta a figyelmet arra, hogy az „emberi méltóság, a természeti jogok, és a polgári szabadságjogok teljes tiszteletben tartásával kell a katolikus erőknek részt venniük az ország újjáépítésében.” Az értekezlet - Apor Vilmos püspök javaslatára - Kovrigot bízta meg egy, a háborút követő rendszer új szociális programjának kidolgozására. A megbízás eredménye lett a Magyar társadalompolitika című kötet, mely nemcsak egy új programot tartalmazott, hanem összefoglalta és elemezte a két világháború közti magyar szociálpolitikát és jogalkotást. A mű 1944 februárjában már a szedés elkészülésének végére járt, azonban a német megszállás után már nem tudták hivatalosan megjelentetni, így Kovrig azt három kötetes egyetemi segédlet formájában sokszorosíttatta és a németellenes katolikus vezetők körében terjesztette. 1944. július elején Kovrig Béla Esztergomba ment és egyházi jóváhagyással - a prímási adminisztrációval együttműködve - elkezdte kiépíteni az ellenállási mozgalom katolikus szárnyát. Július végén a társadalmi vezetők Kovrig elnöklete alatt tartott értekezletén döntés született arról, hogy felhívják a főpapságot: gyakoroljanak nyomást Horthy Miklós kormányzóra Sztójay Döme miniszterelnök leváltása, és egy fegyverszüneti tárgyalásokra alkalmas kormány kinevezése ügyében. 1944 őszén Kovrig egy röpiratot bocsátott ki, „melyben többek között hevesen tiltakozott a modern rabszolgaság, embereknek kényszermunkára elhajtása, gyakran idegenbe hurcolása, a családi kötelékek széjjelszakítása ellen. Ez volt 1944. március 19. óta, tehát a németek és a hatalmat bitorló cinkosaik uralma alatt megjelent és terjesztett egyetlen magyar kiadvány, melynek szerzője saját neve alatt tiltakozott a deportálások ellen.”30 1944. október 12-én Serédi Jusztinián döntése alapján a Magyar Front katolikus szárnyának neve Kereszténydemokrata Néppárt lett. A Magyar Front vezetőségébe (Intéző Bizottság) a párt Pálffy Józsefet delegálta, de Varga Béla szerint a katolikus szárny vezetője egyértelműen Kovrig volt, és Pálffy csak azért képviselte a katolikus szárnyat, mert Kovrig többször is kijelentette, hogy a háború után nem akar politikai pályára lépni - kizárólag a szaktudománynak akarta szentelni életét -, ezért taktikailag jobb, ha egy olyan személy képviseli a Magyar Frontban a Kereszténydemokrata Néppártot, akinek a háború után is aktív politikai szerepet szánnak. Szakasits Árpáddal, a Magyar Front Intéző Bizottságának elnökével való előzetes egyeztetés alapján Kovrig szervezte meg a Magyar Front „Nemzeti Felszabadító Bizottság” aláírású röplapjának 200 000 példányban történő kinyomtatását és terjesztését. Érdekes Varga Béla azon mondata, mely szerint Buda felszabadulása után „Kovrig Béla a Néppárt szervezői előtt jelenlétemben is helytelenítette ilyen pártnak [t. i. kereszténydemokrata] a felszabadulás utáni tovább szervezését. Amikor pedig a Néppárt további fenntartásához és kiépítéséhez gróf Pálffy József mégis ragaszkodott, Kovrig nem lépett be Pálffy pártjába, sőt biztos információim szerint ennek vezető köreitől teljesen visszavonult.”31 30 MNL OL - P 2343 -1. - 9. - 5. - No. 1/1. - 4. old. 31 MNL OL - P 2343 -1. - 9. - 5. - No. 1/1. - 5. old. 32 MNL OL - P 2343 -1. - 9. -1. - No. 46. - 5. old. A Műegyetemi Tanárok és Alkalmazottak Igazoló Bizottsága 1945. augusztus 13-án kelt 547. számú határozatával, a kolozsvári egyetem tanárait Budapesten Igazoló Bizottság 1945. szeptember 8-án kelt 255/b. számú határozatával igazolta Kovrig háború alatti tevékenységét. 33 MNL OL - P 2343 -1. - 9. - 5. - No. 16. A dokumentum képének és átírásának közlését Id. a 2. sz. lábjegyzetben megadott helyen. 34 MNL OL - P 2343 - 1. - 9. - 5. - No. 7. 35 MNL OL - P 2343 - 1. - 9. - 5. - No. 3. 36 MNL OL - P 2343 - 1. - 9. - 5. - No. 13. 37 MNL OL - P 2343 -1. - 9. - 5. - No. 23/1., 23/2. Ezt megerősíti Varga Béla nyilatkozata is: MNL OL - P 2343 - 1. - 9. - 5. - No. 1/1 - 5. old. 38 MNL OL - P 2343 -1. - 9. - 5. - No. 26. A helyreigazítás szövegét ld.: MNL OL-P2343 -I.-9.-5.-No. TI. 39 MNL OL - P 2343 -1. - 9. - 5. - No. 25. Ld. még Hámori P.: i. m. 377. 142. lábjegyzet. A háború után Kovrig Bélának két igazolóbizottság előtt is igazolnia kellett háború alatti tevékenységét.32 Személyi hagyatékában - Varga Béla ismertetett nyilatkozatán kívül - több hasonló tartalmú nyilatkozat van, ezek közül a legismertebb személy a két világháború közötti vezető történészek egyikének, Szekfű Gyulának 1945. június 5-én kelt nyilatkozata,33 de megtalálhatjuk benne Mihalovics Zsigmond, az Actio Catholica országos igazgatójának,34 Száva István és Erdődy János baloldali írók, újságírók,35 Hamvas Endre Csanádi püspök nyilatkozatát is.36 Benkő István, az ellenállás katolikus szárnyában Kovrig irányítása alatt dolgozó, a Gestapo által 1944. december 5-én elfogott, majd Dachauba internált áldozópap nyilatkozatából még azt is megtudjuk, hogy Kovrig a szintén a Gestapo által internált Eglis István áldozópap Eglis Miklós nevű édesapjának irataival bujkált.37 A fent leírt életpálya alapján azt gondolhatnánk, hogy ezek után viszonylag egyszerű úton - a háború alatti terveinek megfelelően - Kovrig Béla visszakerült a katedrára. Hogy ez mégsem így történt, abban nagy szerepet játszott a háború után kialakult politikai helyzet, és elsősorban a Magyar Kommunista Párt, illetve az irányítása alá tartozó, 1946 szeptemberében a Magyar Államrendőrség Politikai Rendészeti Osztályából átalakult Államvédelmi Osztály. Mivel az 1945-ös választásokon a Magyar Kommunista Párt politikai befolyásához képest igen szerény eredményt ért el, az országban megindult a Független Kisgazdapárt, valamint a „klerikális reakció” elleni harc. A Kovrig személye elleni támadásokat jól jelzi, hogy a Független Kisgazdapárt hetilapja, a Demokrácia egy lejárató közleményt adott ki róla, melyért Varga Béla és Tildy Zoltán 1945. szeptember 17-i levélben kértek bocsánat tőle, mint írták: „Minthogy jól ismerjük demokratikus múltadat és működésedet és azt, hogy ez a förmedvény hemzseg a valótlanságoktól, továbbá azt, hogy semmiféle pártszervezéssel nem foglalkozol, már most közöljük, hogy pártunk hetilapja a »Demokrácia« legközelebbi számában teljes elégtételt adunk.”38 Ugyancsak 1945. szeptember 27-én kelt az Országos Mozgóképvizsgáló Bizottság 37/1945.eln. számú igazolása arról, hogy Kovrig nem vett részt a „Jud Süss” című film vizsgálatában, mivel a bizottságban viselt alelnöki tisztségéből 1941. június 30-án felmentették.39 A fentiek ellenére Kovrig az egyik legfontosabb célszemély volt a kommunista párt által irányított államvédelem számára, akit végül
