LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE
Arany Krisztina: Levéltári iratajándékozások a Mikes Kelemen Program keretében – a levéltári koordináció első két évének tapasztalatai, Turul, 92. (2017) 2:104–107. - 1. Értekezések - Kurecskó Mihály: Kovrig Béla élete személyes iratai tükrében
Kurecskó Mihály Kovrig Béla élete személyes iratai tükrében A személyi irathagyatékok fontos szerepet töltenek be egyegy család genealógiájának, egy adott terület birtok- és társadalomtörténetének kutatásában. Nem ritka azonban az sem, hogy egy hivatali pálya nyomon követhető rajtuk keresztül, de az már ritkaságszámba megy, legalábbis a 20. században, hogy egy személyi irathagyaték alapvetően változtassa meg szervés hivataltörténeti ismereteinket. A Mikes Kelemen Program keretében Magyarországra került Kovrig Béla személyi iratanyaga ezen ritka kivételek közé tartozik,1 ezért nem érdektelen az iratanyag áttekintő ismertetése.2 1 Az iratanyag jelzete: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL) P 2343 (Családok, személyek, testületek és egyesületek iratai, Torontói Magyar Ház) -1. (Személyi hagyatékok, gyűjtemények) - 9. sorozat (Kovrig Béla hagyatéka). 2 A tanulmány az ArchivNet-en a szerzőtől megjelent, alapvetően egy forrás köré csoportosított cikk átdolgozott, kibővített változata. Kurecskó Mihály: Dekonspiráció az „egyházi reakcióban” - egy beszervezés története Kovrig Béla, az áldozat szemszögéből. ArchivNet, 17 (2017) 3. szám. http://archivnet . hu/dekonspiracio-az-egyhazi-reakcioban-egy-beszervezes-tortenetekovrig-bela-az-aldozat-szemszogebol (utolsó letöltés 2017. augusztus 1.) 3 MNL OL - P 2343 - I. - 9. - 1. - No. 26. A családja levezethető a gyulai házassági anyakönyvből: apja Kovrig Tivadar, született 1863, anyja Potótzky Janka (Johanna) Berta, született 1879, apai nagyszülei: Kovrig Miklós és Amberboj Regina, anyai nagyszülei: Potótzky Gergely és Dániel Mária, szülei házassági tanúi: Kovrig Béla (Albertus) és Potótzky Péter voltak, az esküvőn, 1898. augusztus 27-én Kiss József adta össze őket. 4 MNL OL - P 2343 -1. - 9. - 1. - No. 4. Kovrig Béla esküje, melyet a Miniszterelnökség helyettes államtitkári rangban lévő Elnöki Osztályának vezetője, Bárczy István előtt tett le. 5 Borbély István: Kovrig Béla társadalompolitikája. Katolikus Szemle, 15 (1963) Róma, 301-308. Borbély István szerint rögtön a Miniszterelnökségre került, ahonnan egy éves tanulmányútra engedték, mindenesetre az esküt csak 1922-ben tette le. Az 1946-os minisztertanácsi előterjesztés szerint 1922-1923-ban folytatta külföldi tanulmányait. Életrajzának összefoglalását ld.: Petrás Éva: Menekülés az emigrációba. In: A nagytestvér szatócs-6 Hámori Péter: Kísérlet egy „propagandaminisztérium” létrehozására Magyarországon. A Miniszterelnökség V. Társadalompolitikai Osztályának története 1938-1941. Századok, 131 (1997) 353-380. A két világháború közti magyar szociálpolitika és szociológia meghatározó alakja, Kovrig Béla (Budapest, 1900. április 8. - Milwaukee, 1962. december 22.)3 a Ferenc József Tudományegyetemen szerzett államtudományi és jogi diplomát 1920-ban és 1921-ben. Végzése után 1922. augusztus 16-án a Miniszterelnökség állományába került,4 ahonnan egyéves külföldi tanulmányútra engedték, melynek idejét egyrészt a berlini Hochschule für Politik, másrészt a párizsi Sorbonne és az École des Sciences Politiques előadásainak szentelte.5 Hivatali karrierjének gyorsaságát jól tükrözi az a tény, hogy 1923-tól Bethlen István miniszterelnök személyi titkára, majd a Nemzetiségi és Kisebbségi Osztály után a Népjóléti és Munkaügyi Minisztériumba került, végül 1927-től az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) aligazgatója lett. 1938-ban Imrédy Béla a Miniszterelnökségen belül megalakította a Társadalompolitikai Osztályt, melynek vezetésére Kovrig Bélát kérte fel.6 Az osztály működésére azonban - megfelelő pénzügyi eszközök hiányában - inkább a politikai propaganda szervezése, irányítása, semmint a szociálpolitikai programok kidolgozása és keresztülvitele volt jellemző. Mindenképpen meg kell említeni a mezőgazdasági dolgozók öregségi biztosításáról szóló 1938. évi XII. törvénycikket, melynek javaslatát nagyrészt Kovrig állította össze, de a végül elfogadott törvényt ő maga is bírálta, mivel a végleges törvényszöveg jelentősen felhígult. Imrédy Béla 1938 szeptemberében történt szélsőjobboldali fordulatát követően Kovrig O’sváth László, a Belügyminisztérium Elnöki osztályának vezetője útján kérte, hogy Keresztes-Fischer Ferenc rendelje vissza az OTI-hoz, mert Imrédy pálfordulása folytán nem kívánt tovább a Miniszterelnökségen dolgozni. A miniszteri osztályfőnök végül elintézte, hogy a belügyminiszter személyesen fogadja, akinek Kovrig előadta indokait, melyre O’sváth levelének tanúsága szerint a következő történt: „Nevezett miniszter úr kérésedre azt válaszolta, hogy semmi okot nem lát arra, hogy a miniszterelnökségi beosztásodból kiválj, mert Te tisztviselő vagy, s a tisztviselő nem igazodik a politikai helyzet mindenkori alakulásához, egyébként is neki megnyugtatóbb, ha Te, aki az ő bizalmát bírod, helyeden maradsz, mert így nem kell félnie attól, hogy az említett akcióban szélsőséges pártpolitika befolyásra szert tehessen. Nevezett miniszter úr azért is szükségesnek mondotta ott maradásodat, hogy így a nyilasellenes akciónak a miniszterelnökségi pozíciódból való kiépítésének lehetősége Számodra továbbra is megmaradjon. Ebből az okból nevezett miniszter úr kifejezetten azt kívánta, hogy maradjál meg a miniszterelnökségi beosztásodban, amit Te - annak hangsúlyozásával, hogy csak az ő boltja. Tanulmányok a magyar titkosszolgálatok 1945 utáni történetéből. (Szerk. Gyarmati György-Palasik Mária). Bp., 2012. 245-262.
