LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE
Jánossy Dénes: Nem állami levéltáraink védelme. • 1936. [LK 1936. 105-135. p.]
110 JÁNOSSY DÉNES levéltár az idők folyamán állandóan szorgalmazta, sőt magánfelek iratait letétképen is elfogadta, amire különben a levéltárat felállító 1723. évi XLV. te. 3. szakasza kifejezetten fel is hatalmazta.8 Éppen ezért az Országos Levéltár, mint a regnicolárís levéltár jogutódja törvényes rendelkezésen alapuló feladatának tekintette mindig a családi levéltáraknak letétként való elfogadását és ennek folytán a m. nemz. múzeumi levéltár ezírányú működésének átvállalásával nem új feladatot teljesít, hanem régi, törvényszabta funkcióját most már szélesebb körben tölti be legalább is addig, míg újabb törvényhozási vagy kormányintézkedések e levéltárak fennmaradását, illetve megőrzését megfelelően nem biztosítják. Hogy pedig ezek a kormányintézkedések nemsokára elkövetkeznek, nem ok nélkül jogos optimizmussal nézünk a jövő elébe. Ugyanis Hóman Bálint m. kír. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr már akkor is, amikor még a M. Nemz. Múzeum élén állt, élénk érdeklődéssel kísérte a magyar levéltárügy problémáit és az általa elvégzett alapvető munkálatoknak köszönhető, hogy a múzeum-, könyvtár- és levéltárügy némely kérdéseinek rendezéséről szóló 1929. évi XI. te. létrejöhetett. Ez volt a világháború után az első elhatározó lépés a hazai levéltárügy rendezésére, amennyiben a 29. és 31, szakaszokkal a közhatósági levéltárakat a vallás- és közoktatásügyi miniszter felügyelete alá helyezte, az egyházi testületeknek és hatóságoknak, továbbá a káptalanoknak és konventeknek, mint volt hiteleshelyeknek levéltárai iránt pedig úgy intézkedett, hogy azoknak védelméről és karbantartásáról a vallás- és közoktatásügyi miniszter az illetékes egyházi szervekkel egyetértésben gondoskodik. Amennyiben pedig e levéltárak állapota veszélyeztetettnek bizonyulna, a vallás- és közoktatásügyi miniszter felhatalmazást nyert arra, hogy az illetékes egyházi hatósággal történő megállapodásig terjedő hatállyal saját hatáskörében intézkedhessek. Az egyházi levéltárak sorsa szempontjából e törvényes rendelkezések kétségkívül megnyugtatók. Nincs kétség azonban aziránt sem, hogy ezt a kerettörvényt olyan további általános érvényű, a hazai levéltárügy minden 8 Az 1723, évi XLV. te, 3. §-a szerint: „Non secus et prívatorum regnícclarum litterae et literalia instrumenta propria íníbi reponere volentíum acceptentur et una cum publicís regni actis fídelíter conserventur, iísdemque, vei eorundem successoribus, petentibus extradentur."
