LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE

Künstler Ferenc: Az irattári eredetű anyag gyarapításának főbb jellemzői a tanácsi levéltárban. • 1987. [LSZ 1987/3. 3-14. p.]

időszakban számottevően nem gyarapodott. Ennek alapvető oka az intézmény igen kedvezőtlen elhelyezési viszonyaiban jelölendő meg. A rendszeres iratátvétel a kialakított raktárbázissal sem biztosított, a nagyarányú selejtezésekkel nyert szabad férőhely pedig minimális iratanyag elhelyezésére ad csak lehetőséget. 1972 óta mindössze a tanácsi szervek és a központi államigazgatás területi szervei levéltárban levő iratanyaga növekedett. A számok tanúsága szerint a szocialista korszak egyéb szervcsoportjaiban a begyűjtés stagnált, s ezen fondfőcsoportokban a nyilvántartott levéltári anyag mennyisége a selejtezésekkel lényegében csökkent. Az 1950 utáni iratok átvételét tekintve az intézmény helyzete országosan a legkedvezőtlenebb. A jogszolgáltatási szervek, tanintézetek, iparvállalatok anyaga lényegében teljesen hiányzik a levéltár gyűjteményéből. A XXIII. fondfőcsoportban a megyei tanács testületi jegyzőkönyveit egyetlen évfolyam sem képviseli, a megyei szakigazgatási szervek iratanyagát pedig csupán néhány osztályé, s az is legfeljebb 1956-ig. Beszállították három, még a 70-es években megszűnt járás komplett anyagát, a többié, csakúgy, mint a községi tanácsoké (kivéve a községi tanács- és vb-ülési jegyzőkönyvek 1980-ig terjedő részét) még egészében a szervek irattárában található. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek 1956 előtt keletkezett, rendkívül hiányosan fennmaradt iratait az utóbbi években sikerült begyűjteni. Elhelyezését tekintve hasonló gondokkal küzd a Bács-Kiskun Megyei Levéltár is. A tárgyidőszaki iratbegyűjtés kizárólag a már levéltárban őrzött iratanyag csökkenésével (selejtezés, iratátadás) felszabadult raktárak igénybevétele révén valósulhatott meg. A szocialista korszak iratanyaga vonatkozásában gyarapodásról a tanácsok, a jogszolgáltatási szervek, a testületek és a szövetkezeti szervek esetében beszélhetünk. A többi fondfőcsoportba tartozó szervek levéltárban őrzött iratanyaga csökkent, illetve lényegesen nem növekedett. A megyei tanács iratanyagát egészen 1980-ig (!) levéltárba utalta a fenntartó, ellenben számos régen levéltárérett kinnlevőség beszállítására még nem kerülhetett sor. A járási iratok változóan 1956—1961—1965-ig (a jegyzőkönyvek 1971-ig. tehát végig), a városiak csak 1953-ig, ill. 1957-ig és rendkívül töredékesen, egy esetben 1968-ig vannak levéltárban, két városi tanácstól mind ez ideig nem került sor iratok átvételére. Ritka kivételtől eltekintve 1957 a községi levéltári fondok záró évszáma. 1950 utáni bírósági anyagot még nem vett át az intézmény, az ügyészségek többségének megmaradt iratait 1962-ig, 1964-ig gyűjtötte be. A vállalati fondok évköre általában a 60-as évekig, míg a mezőgazdasági termelőszövetkezeteké (töredékes anyag) 1974/1975-ig terjed. A Békés Megyei Levéltár 1968-tól számított mintegy 135%-os anyaggyarapodását a békési fióklevéltár megnyitásával és a gyulai volt járási hivatali épületben kapott új helyiségekkel létrejött raktárkapacitás-bővülés tette lehetővé. Kiemelkedő mennyiségben vett át a levéltár tanácsi iratokat, lassan, de egyenletesen emelkedett a jogszolgáltatás szerveinek, az intézetek, intézmények, az egyesületek és a szövetkezeti szervek 1950 után keletkezett levéltárba szállított iratanyagának mennyisége is. Mindezek eredményeként az intézmény azok közé a levéltárak közé tartozik, amelyek viszonylag jelentősen csökkenthették iratátvételi hátralékukat. Bár városi tanácsi iratok átvételére lényegében még nem kerülhetett sor, a megyei tanácsi és községi tanácsi anyagok 1973-ig, a járási dokumentumok pedig egészen 1982-ig levéltárban vannak. Bírósági irategyüttesek 1965—70-ig, vállalati, üzemi fondok — igaz jobbára töredékesen — általában 1960-ig, az állami gazdaságok iratai 1965—70-ig, míg a mezőgazdasági termelőszövetkezetek anyagai a 70-es évek elejével bezárólag kerültek levéltári őrizetbe. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár iratanyaga a vizsgált időszakban 5