LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE

Jánossy Dénes: Nem állami levéltáraink védelme. • 1936. [LK 1936. 105-135. p.]

NEM ÁLLAMI LEVÉLTÁRAINK VÉDELME 107 szaporítják, akik a közigazgatás számtalan feladatával terhelve, kellő szakismeret hiányában gyakran kevés érdeklődést tanúsítanak e levéltárak iránt. Hogy a megyei városok, különösen pedig a többi községek levéltáraínak pusztulása feletti aggodalom mennyire indokolt, talán elég, ha rámutatunk dr. Győrffy Istvánnak e folyóirat hasábjain megjelent cikkeire,* aki a Kunságban szerzett személyes tapasztalatai alapján e vidék levéltárainak menthetetlen pusztulását drámai erővel írta le és már évekkel ezelőtt azonnali beavatkozást sürgetett, hogy legyen még valamit a jövő történetírás érdekében jobb időkre átmenteni. Ugyancsak Győrffy István említi, hogy Kunmadaras mezőváros levéltárában a Bach-korszak irataínak eltüntetése során még az iratokhoz tartozó könyvekre sem voltak kellő figyelemmel, a vásárszabadalomlevelek függőpecsétjeiből pedig a kétfejű sasokat olvasztották ki. Tudomást szereztünk továbbá arról is, hogy egyik városi levéltárban a jelentkező kutatót a városháza padlására küldték fel az oda felhányt íratok átnézésére és egyúttal felhatalmazták arra, hogy az általa felhasználható iratokat mindjárt magával is vihesse.5 íme a sors, mely kellő védelem és felügyelet híjján e csoportba tartozó számos levéltárunkra vár. Ami egyébként a szakismeret hiánya vagy a rosszul alkalmazott hazafíasság ellenére továbbra is fennmaradt, később tetemes részben áldozatul esett annak a részvétlenségnek vagy a politikai szenvedélyek romboló hatásának, mely a világháborút követő kommunizmus és román megszállás idején pusztított. A gyakran padlásra vagy pincébe hányt, öszszefüggéseiben megbolygatott iratanyag ezzel a teljes megsemmisülésnek lett kitéve. Számos községben a tüzelőanyag és a csomagolópapír drágasága miatt az öszszehányt iratokat eltüzelték illetve kereskedelmi célokra értékesítették. Itt tehát aligha okoz már majd gondot, hogy milyen eszközökkel védjük meg az egykori levéltárakat e barbár pusztítástól, mert hovatovább nem lesz többé iratanyag, melyre e gondoskodásnak kí kellene terjednie. Ha egyáltalán lehetséges, azt mondhatnók, hogy még vigasztalanabb a helyzet ezidőszerint az egyéb, nem állami * Győrffy István, A nagykun városok levéltárai. Lev. Közi. 1925, 192—205; .1926, 214—218. 5 V. ö. Paulinyi Oszkár, A levéltárügy Bajorországban és nálunk. Lcv. Közi. 1926. 170.