Szervellenőrzés
Takács Edit: Az önkormányzati levéltárak gyűjtőterületi munkája. • 1998. [LSZ 1998/3. 29-51. p.]
A magyar történeti tudományok jövőbeni fejlődését biztosító forrásanyag körülhatárolását csak ma lehet és kell elvégezni, s erre csak azok a levéltárosok képesek, akik történészi képzettségük révén történeti látásmóddal rendelkeznek, de levéltárosi gyakorlatuk, tapasztalatuk folytán ismerik az ország, a megyék, . városok stb. köz- és gazdaságigazgatási rendszerét, az ebben a körben működő szervezeteket. A szakma jövője válik bizonytalanná, ha a mai levéltárosnemzedék tagjai nem vállalják e feladat elvégzését. Az új szervkataszterek felállítása az említetteken kívül felveti a fondszerkesztési alapelvek újragondolásának szükségességét is. A rendszerváltás következtében ugyanis a gyűjtőterületen új típusú iratképzők jelentek meg, melyeket a jelenlegi fondfőcsoportokba nem lehet besorolni. így például kérdés; helyes-e az önkormányzatokat a tanácsokkal azonos fondfőcsoportba sorolni, de nem egyértelmű a pártoknak és más társadalmi, politikai és gazdasági szervezeteknek a fondokba sorolása sem.18 Az alapelvek korszerűsítésének elmaradása veszélyezteti a jelenleg egységes, a magyar levéltárügy részletes és átfogó, országos szintű vizsgálatára is lehetőséget biztosító nyilvántartások hitelességét. A rendkívül mostoha raktári helyzet komolytalanná teszi a gyűjtőterületi munkát Az önkormányzati levéltárak éves iratgyarapodását (1. 2. sz. táblázat)19 tanulmányozva egyértelműen bizonyítható, hogy a levéltárak iratátvételeit nem az átgondolt, tervszerű gyűjtőterületi munka, hanem az utóbbi nyolc év társadalmi és gazdasági változásai határozták meg. Az iratgyarapodást ugyanis a rendszerváltás során bekövetkezett változások miatt megszűnt, tönkrement -döntő többségükben gazdasági - szervezeteknél az 1950-60-as évektől gyakorlatilag napjainkig keletkezett iratanyag folyamatos túlsúlya jellemezte (1. 2. sz. táblázat). Csökkent az ún. köziratoknak az átvétele, csak 1996-ban, elsősorban a volt tanácsi iratanyag begyűjtése következtében, emelkedett. Míg 1990-ben az 1950 előtt keletkezett átvett iratanyag az évi átvétel 19%-a volt, addig 1994-1996-ban az éves átvételeknek 1-2%-ára csökkent. Pedig köztudott, hogy mind a bíróságoknál, mind a földhivataloknál, de megyénként eltérő mértékben más szervezeteknél is még mindig igen jelentős mennyiségű történeti értékű iratanyag van. Ennek felderítése és begyűjtése 1990 után gyakorlatilag megszűnt, s még a viszonylag jelentősebb mennyiségnek tekinthető 1996-os iratgyarapodásnak is több mint fele mögött két levéltári átvétel van: Békés megyében a Békéscsabai Árvaszék 1938-1944 közötti iratai, Bács-Kiskunban a telekkönyvi betétlapok kerültek levéltárba. Az évtizedek óta kint lévő maradandó értékű iratanyag mennyiségét csak becsülni lehet, nagyjából a levéltárak jelenlegi állományának felére, de elképzelhető esetenként ennél több is. Ennek elpusztulása meggátlásának egyetlen eszköze a levéltárak szakmai felügyelete és a tanácsadás, a kényszerű megoldásként alkalmazott megállapodások az átvételre előkészített, megfelelően selejtezett iratanyagnak az iratképzők irattáraiban történő további őrizetére. A levéltárosok szakmai jelenléte önmagában - tapasztalatok bizonyítják - nem elegendő biztosíték a történeti értékű iratok fennmaradásához.20 Az iratképzőkkel kialakított kölcsönös kapcsolat eredményeként manapság viszonylag kevés az illegális iratselejtezés, más kérdés, hogy a levéltáros távozása után, a szabályos iratselejtezési jegyzőkönyv birtokában az abban foglaltakon kívül mást is megsemmisíthetnek a szervezeteknél. Ez ellen egyetlen módon lehetne hatásosan védekezni: a selejtezések után a levéltárérett iratokat azonnal és folyamatosan át kellene venni! 34
