Szervellenőrzés

G. Vass István: Gyűjtőterületi munka az országos hatáskörű szerveknél az 1990-es években. • 1998. [LSZ 1998/3. 19-28. p.]

zést, s a selejtezési jegyzőkönyvek jóváhagyását és az iratátvételek előkészítését is figyelembe véve évente legalább egyszer érdemi kapcsolatba kerüljön velük. Ez a célkitűzés sajnos az elmúlt években nem valósult meg. Elmondható ez annak ellenére is, hogy megbízható statisztikai adatokkal csak az úgynevezett nagy ellenőrzésekről rendelkezünk, az egyéb célú szervlátogatások számát csak becsülni tudjuk. Év AXVIII-XX. fondfőcsoportban Ellenőrzött Egyéb szervÉv nyilvántartott szervek száma szervek száma látogatások 1990 81 13 40 1991 82 12 20 1992 82 22 25 1993 82 17 30 1994 101 27 35 1995 104 15 35 1996 107 23 40 1997 111 17 30 A táblázatból világosan kitűnik, hogy a tényleges ellenőrzések száma a szervek számának az ötödét is alig éri el, azaz legfeljebb minden ötödik évben jutunk el ilyen céllal a legfontosabb szervekhez is, de az egyéb látogatásokat figyelembe véve sem kielégítő a gyűjtőterületen való jelenlétünk, hiszen optimális esetben is csak kétévenként jutunk el egy-egy szervhez. A látogatások intenzitásától függetlenül az illetékességi körünkbe tartozó szervek többségével 1990 után is fennmaradt a korábban kialakított korrekt kapcsolat. A Minisztertanács Titkárságánál, majd az ennek jogutódaként megalakult Miniszterelnöki Hivatalnál, a Külügyminisztériumnál, a Pénzügyminisztériumnál, az ipari és kereskedelmi minisztériumoknál és ezek jogutódainál a gyűjtőterületi munka végzése, a szervellenőrzések lebonyolítása továbbra sem okozott nehézséget. Egyes esetekben, különösen az 1990 utáni új típusú államigazgatási feladatokra alakult szervekkel való kapcsolatfelvételt azonban kétségtelenül nehezítette, hogy 1995-ig egy másfajta állami szerepvállalás jegyében született törvényerejű rendeletre és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány végrehajtási rendeletére kellett hivatkoznunk. (Ezt a „forradalmi munkás-parasztot" sok esetben nem is mulasztották el gúnyosan felemlegetni.) Általában mégis azt mondhatjuk, hogy a levéltárt elfogadták partnernek, s az ellenőrzések lebonyolítása, illetve a nagyobb múltra visszatekintő szerveknél az iratátvételek előkészítése nem okozott gondot. Érdemes ebből a szempontból kissé részletesebben szólni kapcsolataink alakulásáról a Belügyminisztériummal és a belőle kivált, önállósodott rendészeti és nemzetbiztonsági szervezetekkel. A Belügyminisztérium az 1990 előtti évtizedekben lényegében kivonta magát a levéltári kontroll alól: érdemi ellenőrzésnek nem vetette alá magát, az irattárában őrzött iratanyagról nem szolgáltatott valós információkat, s 1950 után keletkezett iratait egyáltalán nem, az 1945-1950 között keletkezetteket is csak hiányosan adta át.14

1990 táján az az elképzelés is felmerült, hogy a Honvédelmi Minisztériumhoz hasonlóan a BM is szaklevéltárat hozzon létre saját és alárendelt szervei iratanyagának őrzésére, és ezáltal véglegesen kivonja magát az Országos Levéltár illetékességi köréből. Ugyanakkor az elzárkózás oldódását és a szemlélet változását mutatta, hogy a minisztérum irattárában őrzött iratanyagról már ebben az időszakban is egyre több és reálisabb információt kapott a levéltár. Miután pedig a szaklevéltár létesítésére irányuló tervet kormányzati szinten 24