Szervellenőrzés

Takács Edit: Az alföldi levéltárak gyűjtőterületi munkája. • 1998. [LSZ 1998/1. 22-31. p.]

Az összes fel- és végelszámolásból befe- maradandó minden teljes iratanyag jezett ért. iratok irat külső levéltárban irattárban Bács-Kiskun m. 316 26 — 245* Békés m. 307 24 24 283 Csongrád m. 142 16 1 126 Hajdú-Bihar m. 190 20 5 170 Jász-Nagykun-Szolnok m. 428 34 -394 *39 szervezetnek nem volt iratanyaga, mert a tényleges működése előtt már megszűnt, 2 nem jelentkezett, 4-et nem találtak meg (ez utóbbiaknál még 1993 előtt indult a felszámolás). Az alföldi tapasztalatok szerint, sajnos a felszámolók egy része a levéltárakkal való elemi együttműködésre sem hajlandó. Ennek ellenére - elsősorban a levéltárosok határozott fellépésének köszönhetően - a megszűnt állami, illetve szövetkezeti tulajdonban volt cégek történeti értékű iratait valamennyi levéltárban sikerült begyűjteni még ott is, ahol a legszűkösebbek a raktározási lehetőségek. Az 1990-1997 között átvett iratoknak Békésben 60%-a, Hajdú-Bihar megyében 62%-a (390 ifm), Bács-Kiskun megyében 26% (500 ifm) a XXIX. és XXX. fondfőcsoportba tartozó gazdasági iratképzőktől származott. Több mint elgondolkoztató a Bács-Kiskun megyeiek tapasztalata: a levéltárba kerülő történeti értékű iratok hiányosak, tipikusnak mondható, hogy a termelőszövetkezeteknél csak az 1960-as, állami gazdaságoknál az 1980-as, vállalatoknál az 1970-es évek végétől vannak meg. Úgy tűnik nemcsak a többszöri átalakulások során, de az iratképzőnél hosszú ideig történő tárolás alatt is semmisülnek meg iratok. Éppen a katasztrofális raktárhelyzet miatt ahol csak lehet - elsősorban ott, ahol marad valamilyen jogutód szervezet - a levéltárosok megkísérlik a helyszínen biztosítani a iratok további kezelését. Az ilyen esetekben azonban - sajnos a fent leírt Bács-Kiskun megyei tapasztalat nem egyedi elszigetelt jelenség - fokozottan gondoskodni kellene az anyag folyamatos ellenőrzéséről, ami viszont már problematikus. Külön gond, hogy az adott levéltárak gyűjtőterületén felszámolt vállalatok, szövetkezetek még nem selejtezhető iratanyaga legtöbbször az ország másik felében található bérraktárakba kerül, például Békés megyéből, Szegedről, Csongrád-Bokrosra, Budapestre, Szentesről Budapestre, Szegedre Hódmezővásárhelyre. Ez még a jobbik eset, mert az ország másik végén fekvő kisvárosba is kerülhet. A külső irattárak egy része, mint láttuk, utód vállalatoké, míg a többség magánirattár, az irattározott anyag is részben állami, részben szövetkezeti tulajdonú, részben már magáncégek iratanyaga. Mivel magáncégekről, bt.-ékról és kft.-ékről van szó, az 1995-ös levéltári törvény szerint ezek már nem tartoznak az önkormányzati levéltárak felügyelete alá, annak ellenére, hogy esetenként köziratokat is tárolnak. Ezért a levéltáraknak igyekezniük kell még a felszámolási eljárás befejezése előtt kapcsolatba kerülni a bérraktározást végző gazdasági szervezetekkel, így esély van arra, hogy legalább az ott őrzött iratok jegyzékeit megkapják. Célszerű lenne ezekkel az átmeneti irattárakkal folyamatos kapcsolatot fenntartani, selejtezéseiket figyelemmel kísérni. A gyakorlatban - egyelőre inkább szabályt erősítő kivételként - de akadnak elfogadható, jó példák is: Csongrád megyében két magánirattár felállítói, fenntartói is megkeresték a levéltárat már az irattáraik kialakításának időszakában, Szegeden és 26