Szervellenőrzés

Takács Edit: Az alföldi levéltárak gyűjtőterületi munkája. • 1998. [LSZ 1998/1. 22-31. p.]

Az alföldi levéltárak gyűjtőterületi munkája A nemzeti történetírás és az annak részét alkotó helytörténet elválaszthatatlanul kötődik a forrásait őrző és gyűjtő levéltárakhoz, hiszen Mályusz Elemér szavait idézve „a történetírás magas fejlettségét nem kis mértékben a módszeresen dolgozó részkutatásoknak köszönheti".1 A történettudomány, ezen belül a helytörténetírás ennek a „sine qua non"-nak, - közel sem mindig betartott, ámbár jogos elvárásnak - csak a levéltárak színvonalas állománygyarapító és -feltáró munkája nyomán képes megfelelni, ennek pedig elengedhetetlen előfeltétele a levéltárosok folyamatos jelenléte a gyűjtőterületükön. Ha ugyanis a levéltárosok nem teremtik meg a történeti kutatás megfelelően széles forrásbázisát, a történettudomány előbb-utóbb „parttalan, történetfilozófiává", még rosszabb esetben a „politika szolgálóleányává", öncélúvá, belterjessé válna, s nem lenne képes megfelelni annak az alapvető társadalmi elvárásnak, mely szerint mindenkinek - népnek, nemzetnek, egyénnek -joga a lehetséges legteljesebb mértékben megismerni saját múltját, és nem pedig annak önkényes interpretációját vagy valamilyen irányban eltorzított változatát. Az önkormányzati levéltárakban az utóbbi években megszaporodott azoknak a kutatóknak a száma, akik a hagyományos, teljes község és várostörténetek mellett egy-egy téma helyi, helytörténeti feldolgozásának szándékával keresnek fel bennünket. Vannak köztük hivatásos kutatók, egyetemi, főiskolai tanárok, disszertációikat készítő doktorandusok, de zömük a szakdolgozataikhoz anyagot kereső - gyűjtő egyetemi főiskolai hallgató. A helytörténeti témák feldolgozását évtizedek óta műveltető történettudományi tanszékeken kívül más területekről is keresik, kerestetik a történeti előzményeket, a jövő szakembere számára fontosnak tartva a legkülönbözőbb szakterületek helyi szinten megjeleníthető múltbéli gyakorlatának, intézmény-rendszerének stb. a feltárását. Az egyre szélesedő, az élet mind több területének történetét érintő feltárási igények további bővülése várható egyenes arányban az egyetemeken és főiskolákon tanulók létszámának növekedésével.2 Az önkormányzati levéltárakban őrzött iratanyagot forrásként használó történeti kutatás növekedése mellett az utóbbi évtizedben, de különösen a rendszerváltás óta, folyamatosan növekszik azoknak a száma, akik konkrét esetekben, - ügyintézési procedúra keretében - kárpótlási, nyugdíjazási, legújabban a gazdasági igényeik érvényesítéséhez pl. tervrajzok, építési engedélyek, adásvételi szerződések stb. másolatainak beszerzése érdekében fordulnak a régi iratokat őrző intézményekhez. Az új és növekvő kutatói és ügyfélforgalmi igények kielégítése érdekében időszerű megvizsgálni és átgondolni a helyi levéltárakban folyó és a jövőbeni