Iratértékelés, illetékesség
Balázs Gábor: A levéltári értékhatár kérdése a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára gyűjtőterületi munkájában. Levéltári Közlemények, 91. (2020) 99-116.
Levéltártan Az 1969. évi 27. tvr. után a levéltárak gyűjtőterületi munkájában a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy az országban kivétel nélkül minden állami szerv (államigazgatási, jogszolgáltatási, művelődési, egészségügyi, szociális és tudományos intézmény, vállalat), továbbá szövetkezet és társadalmi szervezet9 iratkezelési szabályzatának elkészítésében részt kellett venniük. Ezekben az években került előtérbe ismét az egyes iratképzők értékhatár-vizsgálata. Az iratkezelési szabályzatokkal kapcsolatos levéltári munka segítése érdekében ugyanis 1971-1972-ben a Levéltári Igazgatóság (LIG) központilag összeállította az egyes levéltárak illetékességi és gyűjtőkörébe tartozó szervek jegyzékeit. E rendszerező munka során különös tekintettel volt a levéltárak gyűjtőköreinek10 elhatárolására. 9 Uo. 2. 10 A korabeli terminológia mai megfelelőjeként a „gyűjtőterületi munka” értendő. 11 Pálmány: i. m. 3. 12 Uo. 1. A hetvenes években a levéltári tvr. alapjaiban alakította át a magyarországi iratkezelési munkát. Néhány év után a levéltári szakterület vezetői számára megkerül - hetetlenné vált a tapasztalatok kiértékelése, illetve az esetleges korrekció. Ez a munka egyúttal elkerülhetetlenül magával hozta azt is, hogy a levéltáraknak újra kellett fogalmazniuk az egyes szervek értékelése során korábban kialakított álláspontjukat.11 A Művelődési Minisztérium Levéltári Osztálya felhívására a tanácsi levéltárak 1981 elején összeállították a gyűjtőkörükbe sorolt fondképzők jegyzékét. A szervjegyzékek felülvizsgálatát és véleményezését az Üj Magyar Központi Levéltár (ÜMKL) Módszertani Osztálya végezte el. Az ÜMKL Módszertani Osztálya a tanácsi levéltárak által megküldött szervjegyzékek alapján összeállította A magyar tanácsi levéltárak gyűjtőkörébe sorolt fondképzők értékhatár vizsgálata című tanulmányát. Ez a munka három típus-szervjegyzéket tartalmazott. Az 1. jegyzék azokat a szerveket tartalmazta, amelyek vitán felül levéltári szempontból értékes iratanyagot hoznak létre. A második jegyzékben szereplő szerveket alapos vizsgálat alá kellett vetni annak meghatározása érdekében, hogy iratanyaguk a levéltárak szempontjából valóban értékes-e. E vizsgálat egyik kiemelt szempontja annak megállapítása volt, hogy irataik hol és milyen arányban tükröződnek más szervek fondjaiban.12 A harmadik csoportba természetszerűleg a tanácsi levéltárak véleménye alapján „értékhatár alulinak” minősített, levéltári szempontból érdektelen szervek kerültek. A munka egyúttal sajnálattal azt is megállapította, hogy az 1960- ban kidolgozott 88.373/1980. LO. sz., Utasítás a minimális levéltári értékhatár alá eső irattárak kérdéseinek szabályozásáról című útmutatót a tanácsi levéltárak csekély hányada alkalmazta. A szervek értékhatárának kérdése az 1986-os noszvaji levéltáros találkozón is szóba került. A Levéltári Osztály képviselője ekkor nyomatékosan leszögezte, hogy a minisztérium Levéltári Osztályától ilyen esetekben csupán szakmai iránymuta102
