Iratértékelés, illetékesség

Zámbó István: A budapesti jogszolgáltatási szervek iratselejtezési gyakorlatának változásai. II. rész. Levéltári Szemle, 66. (2016) 1. 21-37.

Zámbó István 30 1919. évi „forradalmi bűncselekmények és a munkásmozgalmi jelentőséggel bíró bűnügyek” iratait a Belügyminisztérium Államvédelmi Hatósága Népügyészségi Kirendeltségének adták át 1949. június 8-án, a MMI-nek történő későbbi átadás végett, mindezt az „Igazságügyminisztériumból rövid úton nyert utasítás értelmében”.35 A nagyszabású iratválogatások az alosztály létrehozását követően kezdődtek el és kihasználva a selejtezési kampányt nagyjából 1953-ig folyamatosak voltak. Csillag Pál az MMI alosztályának vezetőjeként tartotta a kapcsolatot a LOK-kal és a különböző szervekkel. A munkásmozgalmi iratok gyűjtésének szempontjait az MMI határozta meg, az államvédelmi szempontokat pedig a nyilvántartó osztály.36 15-20 ember végezte az iratok összegyűjtését országszerte. „Az ÁVH célzottan ment az ügyekért, elsősorban politikai jellegű, valamint munkásmozgalomra vagy parasztmozgalomra vonatkozó iratokra koncentráltak, prominens személyek ügyeire, továbbá olyan ügyekre, amelyek kiemelt helyen álltak úgy, mint a tanácsköztársaság időszakában keletkezett bármilyen természetű politikai ügy; nemzetgyalázás, kormányzósértés, állam- és társadalmi rend felforgatása stb. Az iratbegyűjtések célja részben kompromittáló adatok, vagy éppen a vezető pozíciókban lévő pártfunkcionáriusok illegalitásban töltött éveik alatt keletkezett ügyeinek az összegyűjtése volt (például Gerő Ernő és társai 1922-es ügye). Az 1950-es évek elején ezeket elsősorban a szervek irattáraiból gyűjtötték be, mivel a levéltárak nem őriztek az ÁVH szempontjainak megfelelő bírósági-ügyészségi iratanyagot.”37 Az irattárakból kiválogatott és elszállított anyagok az MMI-hez kerültek további feldolgozásra. Előbb az ÁVH válogatta ki a számára fontos iratokat, majd a „maradékból” az MMI tehette ugyanezt.38 Hangsúlyozandó, hogy az iratok selejtezése előtt válogathatták ki a számukra értéket tartalmazó iratokat. Fára és Mehrwerth egy korábbi feljegyzése arra mutat rá, hogy a MMI által végzett szelektálás, lényegében az iratanyag „történelmi értékű” iratainak kiválogatását jelenti, ezután „az iratanyag történelmi értékű része nagy többségben nem is kerül a selejtezés végrehajtásával foglalkozók kezébe”, vagyis az értékhatárt ebben az esetben az MMI igényei definiálták.

39 A LOK és az MMI közötti kapcsolatot a 958/1952. IM. utasítás határozta meg. Az, hogy miként viszonyult a LOK az állampárt érdekeit képviselő másik szerv beavatkozásához a selejtezési munkák során, jól megfogható a Levéltári Híradó korabeli írásaiban. Érthető okokból elsősorban segítségként értékelték, hogy az MMI feladata elvégzése (kutatómunka) során bekapcsolódott a selejtezési munkálatokba, ezáltal megkönnyítette a levéltári ellenőrzés elvégzését és a „selejtezési munkálatok végrehajtásá- 35 BFL VII.1.a 1949.El.VII.R., 1948.El.XX.K.184/25. Budapesti Büntetőtörvényszék, eln. sz.

36 V

ARGA

,

2008. 68

–

69.

37 BFL VII.5. Budapesti Királyi Büntetőtörvényszék fonddossziéja. Emlékeztető a Magyar Munkásmozgalmi Intézet által az 1950-es és 1960-as években végzett bírósági-ügyészségi iratbegyűjtések tárgyában Gecsényi Lajos, Sarusi Kiss Béla és Zámbó István jelenlétében elhangzottakról. 2014. február 25. Készítette: Zámbó István, „Az ÁVH által összegyűjtött és a Munkásmozgalmi Intézetbe került igazságügyi iratok egyik külső ismertetőjele, hogy az Intézet a tulajdonbélyegzőjével látta el, valamint 1954 körül egy további (számmal ellátott) bélyegzőt is alkalmaztak, a pertinencián alapuló szakozási (ETO-hoz hasonló) rendszerük bevezetésére tett kísérletük végett. Az összegyűjtött iratok képezték a levéltári forrásbázisát a Munkásmozgalmi Intézetben, ill. a későbbi Párttörténeti Intézetben folyó tudományos kutatásoknak. Felhasználták az összegyűjtött iratokat, pl. az Iratok az ellenforradalom történetéből c. sorozat első kötetéhez, később pedig más sorozatokhoz is.” 38 VARGA, 2008. 69. 39 MNL OL XIX–I–18–a–1610–S3–39/1951. LOK sz.