Iratértékelés, illetékesség

Fehér Csaba - Nagy Sándor - Tasnádi Ákos - Sarusi Kiss Béla: Selejtezési mintajegyzék készítése a Pesti Központi Kerületi Bíróság irataihoz. Lehetőségek és korlátok, tapasztalatok és problémák. LSZ 61. (2011) 4.

Fehér Csaba — Nagy Sándor — Tasnádi Akos —-Sarusi Kiss Bé/a • közvádas [B.II. Iroda]: vagyon elleniek mellett, nagyobb arányban jelennek meg személy elleni bűncselekmények (testi sértés, erőszak); 252 ügyből 36-ot találtunk levéltári megőrzésre érdemesnek, egyébiránt pedig kisebb arányú mintát kívánatosnak • közvádas [B.III. Iroda]: zömmel közlekedési büntető perek (balesetokozás, ittas vezetés, segítségnyújtás elmulasztása), továbbá, a szokásos vagyon elleniek mellett, számos nemi erkölcs elleni bűncselekmény (nemi erőszak, szeméremsértés) nyomán indított eljárásnak is nyoma maradt; 230 ügyből 11 feltétlen levéltárba adásáról döntöttünk, s egyébként a közlekedési tucatügyeket nélkülöző, kisebb mintát szeretnénk venni • közvádas, fiatalkorú ügyek: alapvetően ugyanazon cselekmények szerepelnek, mint a felnőtt elkövetőknél, talán a vagyon elleni bűntettek jellemzően nagyobb súlyával, illetve a vádlott szociális hátterének némileg tüzetesebb megvilágításával; 182 aktából 11 maradandót találtunk, de bővebb mintát szeretnénk megtartani • magánvádas: jellemzően (sajtó)rágalmazás, becsületsértés, könnyű testi sértés miatt indított ügyekről van szó, számos esetben politikai-közéleti vonatkozással, közszereplőkkel vagy állami szervekkel összefüggésben; 271-ből 41 ügyet tartottunk maradandónak, s szintén bővebb mintát kívánatosnak • előzetes letartóztatással kapcsolatos ügyek: az iratanyagot értékhatár alattinak minősítettük • idegenrendészeti ügyek: nem tartunk igényt mintára • szabálysértési ügyek: a korábbiakban szinte teljesen kiselejtezték, csak a levéltár részére félretett „érdekes" ügyek maradtak meg, amelyeket át is veszünk A szabálysértési ügyek vonatkozásában, miután a félretett ügyek között számos tiltott kéjelgéssel, s veszélyes fenyegetéssel kapcsolatos esetet figyelemre méltónak találtunk, soron kívül megvizsgáltuk a még selejtezeden 2004-es évfolyamot.1

3

Az ekkor keletkezett ügyek zöme közlekedési szabálysértés nyomán indult, de még mindig számos tiltott kéjelgés, továbbá veszélyes fenyegetés, és rendzavarás fordult elő, amelyeket nem minősítettünk egyértelműen értékhatár alattiaknak. A jelen mintavételből kieső szabálysértések sorsáról a jövőben mindenképpen el kell gondolkodni, különös tekintettel még a bírósági hatáskör bővülésére is e téren.1

4 A felmérés során szerzett általános benyomások, összehasonlítva az egy évtizeddel korábbi tapasztalatokkal, az igazságszolgáltatási szervek gyakorlatában lényeges, a keletkeztetett iratanyagban is tükröződő változásokra utaltak. Itt különösen ki kell emelni az ügyek „bagatellizálódását", valamint — ettől talán nem függedenül — a hivatali „papírgyártás" elharapózását. Különösen büntető ügyekben figyelhető meg, hogy az eljáró szervek (rendőrség, ügyészség, bíróság) a jogi szempontból releváns tényállás rögzítésén túl kevés figyelmet szentelnek az elkövető társadalmi hátterének, a cselekmény szélesebb kontextusának felderítésére. Az érdektelenség talán — csak találgatni tudunk - összefügg az erre irányuló jellegzetes „szocialista" bírói gyakorlat kikopásával, mindenesetre az ügyek történeti értékének egyértelmű csökkenéséhez vezet.1

5

A PKKB tekintetében egyébként a bírói szervezetben bekövetkezett változások, és tehermentesítési kísérletek még inkább ilyen irányban hatnak, illetőleg várhatóan fognak hatni.1

6 13

A tiltott kéjelgéssel kapcsolatos szabálysértési ügyek az 1999. évi LXXV. törvény nyomán, a türelmi zónák kijelöletlensége következtében, az ezredfordulón indított kampányszerű rendőrségi akciók lecsapódásának tekinthetők, amiben — a fennmaradt ügyek tanúsága szerint - térfigyelő rendszerek korabeli kiépítésének is fontos szerep jutott. A selejtezés miatt ezen ügyek jó részét már nem vizsgálhattuk, 2004-ben arányuk már lecsökkent. 14

Az 1998. évi XIX. törvény többek között a kirótt, a gyakorlatban sokszor behajthatatlannak bizonyuló, pénzbüntetések elzárásra való átváltoztatását is megengedte, következtében számos ezzel kapcsolatos bírósági eljárás indult. 15

A rendőrségi nyomozati, valamint az ügyészségi vádemelési ügyszakaszban keletkezett iratokat az elmúlt évtizedben több alkalommal is vizsgáltuk. A fő célunk annak megállapítása volt, hogy a bírósági szakaszban el nem jutott ügyek között akad-e maradandó értékű. Röviden összefoglalva leszögezhetjük, hogy a büntető ügyeket a rendőrségi szakaszban foghatjuk meg inkább, mivel az ügyészségre beadott rendőrségi nyomozati anyag nem marad az irattárban. Ha 20