Iratértékelés, illetékesség

A köziratok levéltári értékelésének kérdései. Szerk. Lakos János. • 2002. [MOL]

- gyermektartás külföldi végrehajtása, - kisajátítási perek ("mivel a PKKB egész Budapest területére illetékes volt e tárgyban, és statisztika szerint az éves ügyforgalom 1%-a körül volt"), - lakáshasználat kapcsán felmerülő törvényességi óvás, - a lakás kiürítés törvényességi óvás esetén, - a kényszerbérlet, ahol elfogultsági kifogást jelentettek be, - újítási perek, - végrendelet érvényességével kapcsolatos ügyek, köteles rész kiadása, - maradandó sérülés, egészség-károsodás miatt indult kártérítési perek. Fentiekhez egyetlen lényeges megjegyzésünk van. Bármennyire alaposan kimunkált az a) és a b) lista, több ponton is kételyünk támad. Miért zárható ki eleve, hogy pl. az adásvételi szerződés érvénytelenítése, az államigazgatási határozatok megváltoztatása, az élettársi vagyonközösség megszüntetése, az ingatlanhasználati jog, a szerződések érvénytelensége és teljesítése stb. iránti perek között is akadhatnak olyanok, amelyek - a szerzők szóhasználatával élve - "egyediségükben történeti értéket" képviselhetnek? A levéltárosi értékelő munka semmiképpen nem lehet részrehajló, nem részesíthet előnyben vagy hátrányban bizonyos ismert vagy sejtett kutatási irányokat/témákat, hanem egy polgári peres iratanyag esetében is a társadalmi és életviszonyok sokoldalúságát, színességét kell az utókorra hagyományoznia. Etikailag szerintünk az lenne a helyes álláspont, hogy vagy minden perkategóriában csak mechanikus mintavételt végzünk, vagy pedig emellett mindenhol válogatunk is. Hasonló kérdés merül fel a teljes körű átvételre szánt iratok esetében is: pl. miért indokolt a lakáshasználatra és lakáskiürítésre vonatkozó minden olyan per iratainak átvétele, amelynél törvényességi óvást emeltek? Ilyen rendkívülinek minősíthető perbeli beavatkozásokra más perkategóriákban is vannak példák! Ezt a szemléletbelinek nevezhető ellenvetést nem számítva, a szerzők munkáját igen pozitívnak tartjuk, amely a bírósági periratok értékelésének ügyét a gyakorlatban nagymértékben előre viheti. (Az iratok esetleg 30-40%-ának megtartását azonban erősen túlzottnak véljük. Max. 15-20%-os "minta" elegendő lenne!)