Iratértékelés, illetékesség
A köziratok levéltári értékelésének kérdései. Szerk. Lakos János. • 2002. [MOL]
próbaselejtezést is elvégeztek, és a tapasztalatok nyomán megindult az egyes fondokra vonatkozó selejtezési szabályzatok készítése. Meghatározták a selejtezés szintjeit. Az iratértékelés szempontjait 1962-ben Vörös Károly így összegezte: "Valamely iratanyag mint forrásnak általános forrásértékét - továbbá azt, hogy belőle konkrétan milyen adatokat tartalmazó iratok selejtezhetők ki - általában egyrészt a fondképző általános tudományos, politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális jelentősége, másrészt az a körülmény határozza meg, hogy az illető iratokban feltalálható adatok mennyiben fordulnak elő más, selejtezés alá még nem vont fondképző fondjaiban. Ezeknek megfontolása után, a selejtezésre kerülő egyes iratok elbírálásánál a bennük foglalt adatok konkrét tudományos, politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális értékének kell alapul szolgálnia."74 Ebben az időszakban tisztázták a durva és finom selejtezés fogalmát. Ort János "A levéltári »durva« selejtezésről" című cikkében a selejtezés módszerére ad részletes eligazítást.75 Az iratértékelés és iratselejtezés kérdéskörében jelentős előrelépést hozott az 1969. évi 27. tvr., ugyanis az értékelést még az ügyintézés menetében, az irattárba helyezés előtt elvégeztette, a dokumentumok irattári terv szerinti tételbe sorolásával. így a levéltári és ügyviteli értékkel nem bíró iratok kiemelése automatikussá válhatott. Csak a történeti értékkel bíró iratok levéltári átadását írta elő, ennek elmulasztását szankcionálta is. Az irattári őrzési időt 15 évre emelte. Iratkezelési szabályzatok készítését írta elő, amelynek lényeges részét képezte az irat értékelését szolgáló irattári terv. Az új iratkezelési szabályzatok értékelése a szakirodalomban hamar elkezdődött. Schneider Miklós "Értékminimum - forrásérték" című 1974-ben megjelent cikkében már rámutatott, hogy sajnos az egyes felügyeleti hatóságok által kiadott minták elkészítésénél "nem állott az irattári tervek készítőinek rendelkezésére olyan általános érvényű utasítás, amely teljesen egyöntetű eljárást tett volna lehetővé." Hiányzott az egységesen érvényes alap irattári terv, illetve ügykörjegyzék. Megállapította, hogy az irattári tervek elkészülte egy csapásra nem fogja megoldani sem az ügyintézés könnyítését, sem a történeti értékkel bíró iratanyag maximális védelmét, valamint nem alkalmas a levéltárban véglegesen megőrzendő iratok körének reális megállapítsára. Ezért a rendszert tovább kell fejleszteni. Nagyon fontos a "Nem selejtezhető" kategória felülvizsgálata, mert az ott rögzített anyagnak a levéltárba zúdítása irreálissá teszi a
