Iratértékelés, illetékesség

Iratértékelési szempontok a gazdasági levéltárügyben a rendszerváltozás utáni évtizedben. (Elvi és módszertani felvetések) Szerk. Koroknai Ákos. • 2002. [MOL]

könnyedén meghatározhatók közöttük a maradandó értékűek - ez az iratok pertinenciális kapcsolatrendszere). A szerv, ill. szervezeti egység provenienciáján belül érvényesített pertinenciális összefüggés-feltárás hely- és személynév-, időrendi és tárgymutatók, valamint világos jelzetrendszerek révén valósul meg. A tárgymeghatározás német szakirodalma nem véletlenül magasan fejlett.2

Menne-Haritz szerint a többi irat azért selejtezhető ki, mert csak zavarná a megértést. Az iratok értékének elbírálásánál ugyanakkor hangsúlyozza a tükröződések figyelembevételét, egyrészt azt, hogy meg kell tudnunk állapítani vajon az iratban rögzített információ másutt megvane vagy sem? . Másrészt arra irányítja rá a figyelmet, miszerint fel kell ismernünk, hogy a tükröződő - azonos tartalmú és kiállítású - iratok az egymás alá-, ill. fölérendelt szervezeti egységek iratanyagában megtalálhatók-e vagy sem? Ezeket - nézete szerint - a felsőbb szintű szervezeti egységek iratanyagában szükséges megőrizni. Az alsóbb szintű szervezeti egységeknél csak akkor, ha a szóban forgó dokumentum(ok)hoz olyan más (ügy)iratok is kapcsolódnak, amelyek annak tartalmát lényegesen kiegészítik, módosítják, cáfolják, azaz összességükben befolyásolják. Menne-Haritz álláspontja szerint az iratértékelés akkor megfelelő, ha az a lehető legkisebb információvesztéssel jár. Itt sosem bizonyos iratok konkrét tartalmának, hanem azok lényegének megőrzése a cél, hogy ti. a maradékból is kirajzolódjék a (gazdasági) szerv valóságos működése. 2. Az

iratértékelés hazai előzményei Az iratértékelés problémaköre hazai levéltárosainkat is hosszú ideje foglalkoztatja. A 80-as években kibontakozott gondolatcsere azonban a nemzetközi levéltári szakirodalomból csak vajmi keveset hasznosított. Amint az ismert, a kiadása idején korszerűnek számító 1969. évi 27. tvr. (a továbbiakban: levéltári tvr.) és a végrehajtása ügyében kiadott 30/1969. (IX.2.) sz. kormányrendelet döntő változást hozott a gazdasági szervek iratkezelésében. A levéltári tvr. hatálya alá tartozó valamennyi gazdasági szerv - a felügyeletét ellátó minisztérium, országos hatáskörű szerv által kiadott minta

irattári terv alapján

- köteles volt (1972. január 1-jéig) saját ügykörének és szervezetének figyelembevételével elkészíteni irattári tervét. A levéltáraknak ekkortól lett feladata az illetékességi körükbe tartozó gazdasági szervek irattári terveinek véleményezése is, amelynek során a levéltárosnak vizsgálnia