Iratértékelés, illetékesség
Erdmann Gyula: Tématerv a levéltári értékhatár vizsgálatával kapcsolatos munkálatokhoz. • 1980.12.23 [sz. n.]
ogyrészt, másrészt a azorvek jelentős része /szövetkezetek, vállalatok/ Idegenül áll szénben az Í9S9~es rendelkezésekben negfogalmazott, főként az államigazgatási ügyvitelt általánosítani igyekvő elvárásokkal. A történeti értákünok minősített tételek aránya, száma az ossz iratanyagon belül azonban továbbra is túlzottan sok. Az irattári tervekben is jelentős az ely "nem selejtezhető" és levéltárnak szánt átfogőan, általánosan tárgyasott tétel, melyekbe értékes iratok mellett a Jolentéktelen irományok tömege is jogosan helyet foglalhat /pl, beruházási, műszaki fejlesztési ügyek stb./. Nem tükröződik az irattári tervekben a fondképzők értéke,fontessága sem. Pl, az országos jelentőségű nagyvállalat esetenként szinte ugyanazokat a tételeket kívánja levéltárba adni, mint a C vagy D kategóriás vállalat. /Az irattári terveken belül a "történeti értékű" tételeknek az egyes szervek jelentőségének, iratanyaguk jellegének megfelelő meghatározását a levéltárak végezhették volna el - ha az iratkezelési szabályzatok készítésének kampánya időjén rendelkeztek volna e jogkörrel és a szervenkénti elmélyült munkához kollő Idővel és - © nem hagyományos levéltáros feladathez kellő - felkészültséggel../ Pennái1 tehát a veszély, hogy ha a jelenlegi helyzet nem változik, levéltáraink kapujában irdatlan mennyiségű történeti értékűnek minősített, ám jelentős részben értéktelen iratanyag fog bebocsájtást követelni. Gondoljunk arra, hegy eddjg - zömmel - csak az államigazgatási, államhatalmi szervek /azok se hiánytalanul/ adtak át 194-5 utáni Iratanyagot, de közoleg már az irattárak telítettsége s így az intézmények és gazdasági szerbek /vállalatok, szövetkezetek/ lratátadási kényszerű hajlandósága is. megdöbbentő lratmennyisógről von szó, jóllehet korábban nem egy sajnálatos esemény már "tehermentesítette" levéltárainkat /1956-os események, irattár^ pusztulás csőtörés, tűz miatt, vállalati irattárak megsemmisülése a folytonos átaRrvezjéeek miatt stb./. További ás tudatos tehermentesítés szükséges. Törekednünk kell arra, hogy a levéltári értéket hiánytalanul átvegyük, de csak. azt vegyük át, As UMKL fönnállása óta igyekezett e cél felé lépni úgy a selejtezések elbírálásánál, mind az irattári tervek - az utóbbi időben e gyre inkább napirendre kerülő - módosításainak véleményezése során. Monkánk során azonban egyre világosabb előttünk, hogy hiányzik a történeti érték fegalmának, -szervenként! megjelenési formájának egységes