LEVÉLTÁRTUDOMÁNY
Horváth J. András: Levéltárelmélet a posztmodernig és vissza. Levéltári Szemle, 62. (2012) 2. 24-41.
Levéltárelmélet a posztr"odernig és vissza Disputa jelek értelmezése és a reprezentációs igény ebben az új szemléletmódban csaknem fontosabb, mint maguknak a jeleknek a tartalmi értékelése. E tekintetben Francois Lyotard tézisét idézi, aki a történed narratívák oksági hivatkozásait merő konstrukcióknak tekinti, s úgy véli, nélkülözhetetlen a többoldalú interpretáció az értelmezés biztosítása érdekében.6 3 Ezen megközelítések tehetik jobban érthetővé számunkra például a posztmodern levéltárértelmezés másik fontos személyisége, Brian Brothman által is képviselt felfogást, amelynek a kommunikációra, a társadalmi derivátum-mivoltra, a többrétegű jelentéstartalomra és történeti értelmezési lehetőségekre vonatkozó elemeit Ridener folyamatosan hansúlyozza.64 Brothman szintén érinti a kulturális beágyazottságnak és a levéltár társadalmi szerepe reflexiójának kérdéskörét, s a kulturális tudatosságtól és a kritikai beállítódástól való elhatárolódást egyenesen a szakmai felelősség elhárításával tekinti egyenértékűnek.6 5 Tarthatatlannak véli a hagyományos „semleges megfigyelő", avagy „objektív értékelő" szerepet, a levéltáros úgymond kulturálisan transzparens beállítódását.6 6 Nyilvánvaló, hogy nem egyszerűen „gyarapítjuk", illetve „megőrizzük" a levéltári irategyütteseket, hanem az értékelés, kiválasztás, az azt követő bármely hagyományos manipulatiós technikák alkalmazása révén, ideértve a különféle bevett dokumentált értelmezéseket, önálló, sajátlagos értéket, illetve azok egész rendszerét hozzuk létre. Az „értékes anyag" társadalmilag relatív meghatározottságát egy szellemes parabola révén a szemétnek, mint társadalmi konstruktumnak a példáján érzékelteti.67 A levéltárakra hatást gyakorló másik hivatkozási terület Brothman érvelésében az (info)technológiai eszközrendszer és metodológia behatolásának, egyben hatásának és visszahatásának elemzése. Az orvosi technológiák esetét hozza fel példaként; ahol is a vadonatúj eszközrendszer teljesen új kérdéseket hozott felszínre, olyanokat, amelyek nem csupán a különféle kezelési módok tekintetében igényeltek új válaszokat, de magának az egészségnek és az életnek a fogalmát is újra meggondolás tárgyává tették.6 8 John Ridenernek, az új levéltári paradigmával foglalkozó szerzőnek általunk most elemzett művében több, az iratértékelés témakörével foglalkozó prominens szakember is említés nélkül marad. Mint például a pittsburgh-i egyetem professzora, a Cookhoz hasonlatosan roppant termékeny Richard J. Cox, vagy a kanadai „levéltárelméleti főhadiszállás", a manitobai egyetem oktatója, Tom Nesmith. Ridener mindazonáltal vázlatosnak ugyan nem nevezhető, inkább a súlyponti kérdésekre koncentráló művének egyik erénye, hogy az egymással részint polemizáló koncepcionális elemek bemutatása során az ellentétek mellett a jelenségek folyamatszerűségének érzékeltetésére is súlyt fektet. Bizonyos esetekben azonban nem meríti ki a kínálkozó lehetőségeket, mint például akkor, amikor elmulasztja a munka végső összegzése során arra az ironikus helyzetre utalni, amelyre pedig az — egyébként nem túl terjedelmes — irodalomjegyzékében is megtalálható ifjú kutató, Reto Tschan hívja fel egy tanulmányban a szakma figyelmét.6 9 Az írás Jenkinson és Schellenberg ellenkező tartalmú koncepciójának, levéltárértelmezési világának és szakmai moráljának az összehasonlítása, valamint az ebből levonható, mondhatni csaknem mulattató tanulság... Ennek lényege, hogy nyilvánvalóvá teszi számunkra: a paradigmaváltások folyamata és egymásutánja csak rövid távon képez egyenes vonalú, előre haladó mozgást, s akár már középtávon is — de hosszabb idősíkon egyáltalán nem meglepő módon -63 RIDENER, 2009.117. M Vö. RIDENER, 2009. 122-123.; BROTHMAN, 1991. 79. skk.; BROTHMAN, 1993.; BROTHMAN, 1999. 205. skk.; BROTHMAN, 2001. 65 RIDENER, 2009.118-120. « BROTHMAN, 1991. 53., 90-91. 67 BROTHMAN, 1991. 81-82. 68 BROTHMAN, 1991. 90. 65 TSCHAN, 2002. 37
