LEVÉLTÁRTUDOMÁNY

Számítástechnikai adatok, adathordozók archiválása. Elemző tanulmány. Témafelelős Klein Róbert. • 1983. jún. [sz. n.]

/e/ Nem-irattipusu levéltári anyagok és az informatika

Az iratokon kivül a tvr. 1. § /2/ bekezdése, mint már szó volt róla, levéltári anyagnak minősiti a jelentős történeti értékű kép- és hangfelvételeket is. A levéltári megítélés szempontjából a mai technikákkal előállítható kép- és hangfelvételek nem esnek teljesen azonos kategóriába, igy különböző típusait külön-külön célszerű megitélni. Ezek közül e kutatás témakörébe csak azok esnek, amelyek belekerülnek a számitógépes információfeldolgozás és az uj kommunikációs folyamatokba.

Mint kitűnt, a kép- és hangfelvételeket a levéltárakról szóló jogszabályok nem tekintik iratnak,levéltárba helyezésüknek nem ez az alapja. A kutatócsoport abból indult ki, hogy ezen az ismérven kivül azonban a kép- és hanganyagoknak is meg kell felelniük a levéltári anyagoktól megkivánt minden más kritériumnak, amint azokat a 9.1 szakasz /a/ pontja összefoglalja. Más szavakkal, a logikai következetesség megkivánja a levéltári anyaggá minősíthető ilyen médiáktól is, hogy- információ-tartalmuknál fogva legyen jelentős levéltári értékük,- eredeti céljuk szerint nem szánták őket közzétételre,- legyen provenienciájuk,- "ügyviteli11 értéküket már elvesztették, vagyis már nem élő anyagok.

Ha a jogszabály szerint a levéltári gyűjtőkörbe tartozó kép- és hanganyagok nem minősíttettek is iratnak, ez még nem ok arra, hogy egyes válfajaik ne lehessenek az iratokhoz mindenben hasonlóak. így például az élő beszédet rögzitő hangszalagot aligha lehet levéltári ismérvekben megkülönböztetni az irott szövegtől, vagy akár a magnószalagon digitális kódban rögzitett adatsoroktól. Hiszen amit az ilyen kép- és hangszalag hordoz, az maga is- 107 -