LEVÉLTÁRTUDOMÁNY

Számítástechnikai adatok, adathordozók archiválása. Elemző tanulmány. Témafelelős Klein Róbert. • 1983. jún. [sz. n.]

Mindazonáltal az iratkezelési szabályzatok formálisan /- erről a PSZI és az OTSZK esetében győződtünk meg közvetlenül -/ pontosan átveszik a megfelelő jogszabályi előírásokat; példának okáért azt, hogy a gépi adathordozók iratnak tekintendők; a történet értékű dokumentumok nem selejtezhetők s 15 évi őrzés után, 5 évenként legalább egyszer levéltári átadás-átvételi eljárást kell lefolytatni stb. A tulajdonképpeni irattárban mégiscsak a szerv levelezése, általában a külső, ritkábban a belső hagyományos iratforgalma csapódik csak le.

A PSZI Iratkezelési szabályzata a rendszerterv dokumentációkra igy tér ki: "A szervezési dokumentációkat - a mágneses tárolóeszközön tároltak kivételével - elkészültük után iktatni kell és a Könyvtárban kell elhelyezni egy példányt." A rendszer dokumentációkat a többi szjrv is rendben megőrzi.

Ibi Mágnesszalag tárak

A számítóközpontokban megforduló információk, s ezzel a potenciálisan történeti értékű adatok túlnyomó része, az ott üzemeltetett SZIR-ek, számitógépes feldolgozások külső anyagai. Mint szó volt róla, e külső anyagokat az üzemeltető részint átruházott felelősségi körben ideiglenesen megőrzi /PSZI,

OTSZK, KSH SZK/, részint az üzemeltető és a felhasználó között kötött szerződésnek megfelelően vissza-, illetve átadja a felhasználónak.

Az üzemeltetőnél tartós tárolásra visszamaradó anyagokat általában a mágnesszalag-tárban, program-könyvtárban /továbbiakban: szalagtár/ őrzik. Az őrzés módja szakmailag megnyugtató, tartama rendszerint korlátlan, ami megfelel a levéltári követelményeknek. Ami a szalagtár "státusát" illeti, ez formálisan nincs szabályozva. Azt mondhatni tehát: szakmai szempontból kedvező tényhelyzet jött létre, bizonytalan szabályozási környezetben. Ez a jó gyakorlat,úgy látszik,- 46 -i